Lehetsz szuperhős, ha vállalod az ezzel járó fájdalmat és nevetségességet - ezt tapasztalja meg hősünk, aki már másnapra hulla lenne, ha nem érkezne segítségére Nicolas Cage és filmbeli lánya. Igen. Nicolas Cage!
Jó, Superman más, mert ő gyakorlatilag egy földönkívüli, egy köztünk járó UFO, Thor pedig egy félisten, de a legtöbb szuperhős ugyanolyan hús-vér ember, mint mi, legfeljebb megcsípte őket egy radioaktív pók – vagy rengeteg pénzük van, mint Bruce Wayne-nek, így esténként Batman lehet. És talán ez vonzza a legtöbb embert a képregényekhez – és persze most már a képregényfilmekhez. Hogy akármilyen szürke nyuszik vagyunk nappal, éjszakára átváltozhatunk egy legyőzhetetlen szuperhőssé! Na jó, nem minden szuperhős legyőzhetetlen, ahogy azt hősünk is megtapasztalja.
Ő Dave, aki átlagos gimis, és rajong a képregényekért. A szuperhősökről olvasva elfelejti, milyen jelentéktelen az életben, azt, hogy nincs érzéke semmihez, a lányok meg átnéznek rajta, ami azért vicces, mert az őt játszó Aaron Taylor-Johnson (Godzilla, Vadállatok) már ekkor is nagyon jó pasi volt, később pedig még jobb lett. A srác gondol egy merészet, és elhatározza, hogy a példaképeit követve felcsap szuperhősnek. Testhezálló jelmezt rendel a netről - vagy inkább búvárruhát -, nevet ad magának, és elindul, hogy megtisztítsa városát a bűntől. Elszántságának csak a szuperképességek hiánya szab gátat, és már első „fellépésén” hasba szúrják, majd elüti egy autó, aminek köszönhetően kissé ironikus módon tényleg némi szuperképességre tesz szert – a testébe épített fémek miatt nagy lesz a fájdalomtűrése. A felbukkanásának híre megy, és felkelti az igazi hős apuka és a tizenegy éves, karatézó lánya érdeklődését. Jól jön a segítségük a helyi maffiafőnök elleni küzdelemben. És ennek a maffiózónak van egy fia, aki szupergonosz szeretne lenni.
Az eredeti Kick-Ass-képregény szerzője, Mark Millar annak idején nem nagyon fogta magát vissza, amikor vértől fröcsögő, erőszakos jelenetekről volt szó, és a képregénynek az a vonala Matthew Vaughn (Torta, Csillagport) rendezőtől sem állt messze. Olyannyira, hogy Vaughn a Ha/ver sikerének köszönhette, hogy karrierje Anglia után Hollywoodban is beindult az X-Men - Az elsőkkel és a Kingsman: A titkos szolgálattal, és ez a siker főleg annak köszönhető, hogy képes volt ötvözni a röhejest a brutálissal. És azzal, hogy valaki végre jól „használta” Nicolas Cage-et. Cage utoljára a Veszett a világban hordott kígyóbőr zakójában volt annyira cool, mint most. Otthon barkácsolt Batman-jelmezes bosszúállóként – és tudván, hogy mennyire szeretett volna annak idején Superman lenni, és mekkora képregényőrült, ez neki nyilván óriási élmény is. Az ekkor még csak 13 éves Chloe Moretz még rajta is túltesz, ha brutalitásról és pozőrködésről van szó: az egyik pillanatban még kakaót iszik mályvacukorral, aztán pépesre veri az ellene küldött rosszfiúkat, és teszi mindezt mindig elképesztő zenére.
