June Osborne (A szolgálólány meséje)

A Margaret Atwood kegyetlen disztópiáján alapuló, ám attól eltérően végtelenre nyújtott sorozatban a sokat szenvedő főhősnővel, June-nal elvileg szimpatizálnunk kéne, de ez az első évad után egyre inkább nehezére esett a nézőknek. Nemcsak amiatt, mert a nőket tenyészállatként tartó önkényuralmi rendszerben senyvedő figurának magának is rengeteg megkérdőjelezhető döntése és cselekedete volt, hanem az őt megjelenítő színésznő, Elisabeth Moss játéka miatt is.

A széria évadai során a sztár színészi eszköztára fokozatosan a kifejezéstelen arccal való bámulásra és a gonoszul egyenesen a kamerába nézésre redukálódott,

ami olyan elcsépeltté vált, és az alkotók annyira túlhasználták, hogy legszívesebben belebokszoltunk volna a képernyőbe, amikor megláttuk Moss vélhetően eltökéltnek szánt arcát.

Ned Flanders (A Simpson család)

A szolgálólány meséje June-jától eltérően ebben a rekordhosszú animációs sorozatban ezt az irritáló figurát mindig is idegesítő karakternek szánták – de az évadok során az alkotók még erre is alaposan rádurvítottak.

Aztán telt-múlt az idő, és Nedből egy olyan vallási megszállott karakter lett, aki mindenkit lenéz, aki nem azonosul a hitével. Ezt a(z anti)hőst azonban legalább a széria főhősével együtt lehet utálni, hiszen a sztori szerint Homer írt egyszer egy dalocskát Everybody Hates Ned Flanders címmel (amit egyébként még Emmy-díjra is jelöltek a legjobb zene és szöveg kategóriában).

Scrappy-Doo (Scooby-Doo)

Az amerikai szaksajtóban külön kifejezést találtak arra, amikor a sorozatalkotók úgy próbálják meg népszerűvé tenni a szériát a szokásosnál szélesebb közönségrétegnél, hogy beleírnak egy új, fiatal és cukinak szánt karaktert.

A jelenség neve Oliver kuzin-szindróma,

ami onnan ered, hogy a tévétörténelem során először A Brady család című népszerű hetvenes évekbeli szappanoperában éltek ezzel a fogással akkor, amikor bevezették a bűbájos Oliver kuzin figuráját, akitől azonban a közönség egy emberként mászott a falra.

Az Oliver kuzin-szindróma nem idegen az animációs sorozatok világától sem, amire a legjobb példa a Scooby-Doo Scrappy-Doo nevű kiskutyafigurája, aki csak rajzon cuki, a cselekményben sokkal inkább kellemetlenkedő betolakodóként funkcionált.

Akiktől szintén a falra mászunk

Ők minden idők legirritálóbb tévés karakterei

Nemcsak a filmek bővelkednek az idegesítő figurákban, a tévétörténelemben talán még több ilyet találunk. Így múltkori két filmes válogatásunk után fogadjátok gyűlölettel azokat a karaktereket a sorozatokból, akiktől egyszerűen a falra mászunk.

Tovább

Carrie (Szex és New York)

Ha őszinték akarunk lenni, a csajsorozat négyes fogatából minden bizonnyal még a rajongók is idegesítőnek találnak egy-egy főhősnőt (ha nem az összeset). Valakit Miranda okoskodása, mást Charlotte körülményeskedése és álszenteskedése, megint mást Samantha arcunkba tolt túlfűtöttsége irritál – mi azonban leginkább a széria abszolút főhősétől, Carrie-től megyünk a falnak, aki

folyamatosan kritizál és elítél másokat, miközben ő maga az, aki rosszul éli az életét, és hibás döntéseket hibás döntésekre halmoz.

S miközben nagy szerelme, Mr. Big folyamatosan átveri, ő maga többször is előadja ugyanezt szegény Aidannel: először bevallja neki, hogy megcsalta Mr. Biggel, másodjára pedig meggondolja magát, amikor a férfi feleségül akarja venni. Nagyon kíváncsiak vagyunk, milyen irányba lehet terelni ezt az – egyértelműen Carrie miatt – alapjaiban toxikus kapcsolatot az És egyszer csak… második évadában.

Rue (Eufória)

Az HBO súlyos kamaszdrámájának Zendaya által megformált főhősnőjét az első évadban még szerettük és sajnáltuk, amiért édesapja halála után még igen zsenge korában rászokott a drogokra, majd az évad végén SPOILER! még az egyetlen ember is magára hagyja, akit igazán szeret. Rue-nak persze már az első évadban vannak dolgai, a második évadban azonban az alkotók kissé túllőttek a célon, így a nézők már semmi szeretni valót nem találhattak a karakterben. Rendkívül tenyérbe mászó, hogy függősége miatt a figura mindenkitől elvárja, hogy megértse, ő ellenben

mindenkinek egyenesen belefosik a képébe;

az édesanyja és kishúga jelenlétében előadott őrjöngésjelenetet, majd az azt követő utcai ámokfutást nézve pedig (valószínűleg nem egyedüliekként) azt kívántuk, bár tényleg ütné el egy autó.

Alan Harper (Két pasi – meg egy kicsi)

Ezt a közepes minősége ellenére is rendkívül népszerű sitcomot nézve érdekes módon senkinek sem szúrt szemet, hogy egy csontkovácsként dolgozó felnőtt férfi mégis miért élősködik éveken keresztül a bátyja nyakán. A Jon Cryer által megformált Alan eleinte még élvezte a nézői szimpátiát, mert ugyan gyakran keverte magát kínos szituációkba, könnyű volt vele együttérezni, mivel pont egy váláson próbálta túltenni magát, kisfiával az oldalán. A későbbiekben azonban elkezdett nagyon idegesítővé válni a férfi folytonos nyavalygása, a sok elpuskázott kapcsolata, amiket látva élünk a gyanúperrel, hogy ennek az önsorsrontásnak az az oka, hogy

a karakter élvezi a mártírkodást.

Ez azonban olyan irritálóvá vált a nézőknek, hogy amikor Charlie karakterét az őt megformáló Charlie Sheen botrányai miatt ki kellett írni a sorozatból, az alkotók nem Alant tették meg kizárólagos főhősnek, hanem inkább bevezettek egy teljesen új karaktert: az Ashton Kutcher által alakított milliárdost, Waldent, aki a sztori szerint megvette SPOILER! az elhunyt Charlie házát. Kutcherrel Sheen helyett persze a műsor már nem volt a régi, de még így is jobb volt, mintha Alan lett volna a húzókarakter

– a producerek valószínűleg tudták, hogy lázadás törne ki, ha ezt a tenyérbe mászó fickót önmagában kéne néznie a közönségnek.

Susan Mayer-Delfino (Született feleségek)

Amikor új szomszédként szó szerint meztelenül felbukkant a Lila akác közben, Susan (Teri Hatcher) naivitása, ügyetlensége és gyámoltalansága még kifejezetten imádni való volt. Aztán ahogy a szappanopera egyre sötétebbé vált, többen is meghaltak a karakter közvetlen közelében, ő mégsem fejlődött sehova, és elkezdett egyre fárasztóbbá válni, hogy a figura minden történés dacára folyamatosan azt hiszi, hogy róla szól minden, és ő van a középpontban.

(via Insider, Best Life, Entertainment Weekly)

A filmekben is szép számmal van belőlük

Még 7 idegesítő karakter a filmtörténelemből

Jöhet még hét filmes figura, akiket az alkotók egyáltalán nem szántak gonosznak, ellenszenvesnek, irritálónak vagy gyűlöletesnek, a nézők legszívesebben mégis pofán vágnák őket?

Tovább