Még öt kvázi karácsonyi film a Die Hardon túl

Az ősrobbanás – de legalábbis 1988 – óta tartó vita, miszerint karácsonyi filmnek minősül-e a Drágán add az életed, vélhetőleg sosem fog véget érni. A választ nem mi fogjuk megadni, ellenben szívesen szaporítjuk a hasonló dilemmák számát néhány egyéb akciófilmes példával.

Rambo – Első vér (1982)

Hogy Teasle seriff orbitális seggarc, az eddig sem volt kérdés. Képes csak azért egy járókelőt vegzálni, mert lakcímkártyája nem az adott településre szól, valamint mert frizurája nem felel meg a Tengerészgyalogos divatmagazin decemberi számában felvázoltaknak.

Ráadásul a szegény John J.-t a szeretet ünnepén kasznizza be, a rendőrőrsön játszódó jelenetben ugyanis legalább két alkalommal is felvillan a háttérben a feldíszített fenyőfa.

Ennek fényében pedig máris más színezetet kap a tény, hogy Rambo voltaképpen senkit nem öl meg a filmben.

Rocky IV (1985)

Tiszta sor, a materialista Szovjetunióban a Jézuska persona non grata, így az ajándékot elviekben Ivan Drago hozná el a szuperhatalom népének. És hogy miért e bizarr képzettársítás?

Mert egy snittből – melyben Rocky fia látható az otthoni miliőben – egyértelműen kiderül, hogy a végső összecsapásra karácsonykor kerül sor.

Ezenkívül, miután a főhős győzelmi beszédében kirobbantja a peresztrojkát, a tévén keresztül boldog karácsonyt kíván az ifjú Rockynak. (A bébiszitter pedig bizonyára a pincében fekszik összekötözött kézzel és betömött szájjal, más nem magyarázhatja, hogy a gyermek önfeledten nézhette végig, amint a fatert éppen péppé verik.)

Tomboló terror (1985)

Hogy március 10-ét miért nem ünnepli hasonlóan a Föld népe, mint december 24-ét, arra egyetlen logikus magyarázat van: mert Chuck Norris másképp akarta.

Ettől függetlenül színművészként egy alkalommal szívesen asszisztált hasonló formátumú karakterek születésnapjának megünnepléséhez:

a Tomboló terror című mozi ugyanis történetesen karácsonykor játszódik. És bár a jó Chuckot egyszer sem látjuk rénszarvasos szvetterben vagy világító Rudolf-orral, az általa üldözött terroristák előszeretettel robbantgatnak ünnepi vásárokon vagy lőnek szét karácsonyi izzókkal dekorált házakat.

Halálos fegyver (1987)

Mel Gibson kevésbé dicső időszakában egy mikróból előrángatott télapót juttathatott eszünkbe, ám az egykori akciószínésznek ennél jóval szorosabb kötődése is volt a karácsonyhoz.

Példának okáért ott volt a Halálos fegyver első része, melyben bár a havat kizárólag a heroin reprezentálja, egyértelműen karácsonykor játszódik.

A kertvárosi dekoráció mellett erről árulkodik a mozi egyik zárójelenete is, melyben Riggs ökölharcba bonyolódik az egzotikus arcú Gary Busey által alakított gengszterrel. Egyébiránt Shane Black forgatókönyvíró saját bevallása szerint is megszállottja a karácsonynak.

Vasember 3 (2013)

Utóbbi mondatot pedig mi más reprezentálhatná jobban, mint a Vasember harmadik része, melyen Black immár rendezőként is dolgozott.

Míg az első epizódban Tony Stark a Suicidal Tendencies zenéjére alkot műhelyében, itt a Jingle Bells Bombay Dub Orchestra-féle remixére teszteli felturbózott jelmezét.

És bár Stark magányosan tölti a szeretet ünnepét, mindez Blacket nem vetette vissza abban, hogy újfent kiélje karácsonyfetisizmusát.