A Mi kell a nőnek érzékeny, vicces, tűpontos, Mel Gibson összes sármja ott virít a celluloidon, Marisa Tomei bájos, aranyos, elbűvölő, Helen Hunt kemény, tökös és érzékeny. Ha nem tűnt még fel a leadből, a film szuperszubjektív ajánlója következik.
A Mel Gibson, Helen Hunt és Marisa Tomei főszereplésével és zseniális alakításával készült Mi kell a nőnek az a fajta film, amit akárhányszor meg lehet nézni, mindig ugyanolyan jól lehet rajta szórakozni. Jelen sorok írója nagyjából tízszer tett így, és egyetlen esetben sem bánta meg.
Az alapsztori a következő: a szexista, hímsoviniszta, nőfaló tahó, Nick Marshall (Mel Gibson) reklámszakember egy fura balesetnek köszönhetően hallani kezdi a nők gondolatait, amitől először megijed, majd elkezdi élvezni és persze kihasználni hirtelen jött természetfeletti képességét. Szüksége is lesz rá, mert a reklámügynökséghez, ahol ő is dolgozik, egy kemény nő (Helen Hunt) jön, aki rögtön be is ül a főnöki székbe.
A filmet Nancy Meyers rendezte, és a három forgatókönyvíró közül ketten is nők voltak, meg is kapta az imdb-n az „F” besorolást, de nem (csak) ezért szeretjük. Azért, mert végig hihetetlenül szórakoztató, tökéletes párbeszédek, és olyan szövegek vannak benne, amikről minden nő magára ismerhet. A futónők, vagy az irodában dolgozó női kollégák gondolatai mind-mind tízpontosak és találóak, és talán minden nő agyán átfutottak már párszor.
És hogy Mel Gibson hogyan birkózott meg a feladattal – pl. az emlékezetes gyantázós jelenetnél? A színész valóban alávetette magát egy kiadós lábgyantának, amiről később elmondta, hogy egyáltalán nem fájt annyira, mint ahogy eljátszotta a film kedvéért. Sőt a forgatáson végig azzal nyúzta női kollégáit, hogy „ugyan már, egyáltalán nem is fáj!”
A harisnya viselése sem hatotta meg az Oscar-díjas színészt, ugyanis – mint elmondta – a színészképzőben, ahova járt, minden nap harisnyát kellett hordania, és a macsó sztereotípiákról beszélve pedig a következő mondat hagyta el a száját: „Szakítsunk a hagyományokkal, és csináljunk újakat! Különben nem volt kényelmetlen. Nagyszerű volt. Szeretek különböző stílusú játékokat próbálgatni a színészetben, és felfedezni dolgokat, amit addig még nem csináltam.”
Helen Huntnak a külső (női) szemlélő számára igazán jó dolga lehetett a forgatáson, ám ennek épp az ellenkezője derült ki egyik nyilatkozatából: volt egy másfél napos forgatás, amikor csak a csókjeleneteket vették fel. Elvileg ez nem hangzik annyira rosszul, de a színésznő szerint mégsem volt egy leányálom:
„Reggel 9-től este 8-ig és a következő reggelig tartott. Tényleg szédületes, hogy mennyit csókolóztunk. Szóval délután 5-kor megkértem Mel sminkeseit, hogy borotválják meg, mert az arcomat igencsak megviselte már a borostája. Aztán Mel megjelent 25 művérrel átitatott vécépapírral az arcán.”
A film nőiségét tovább erősítik a Nick lányának táskájában talált zenék, amik – természetesen – mind fantasztikus női előadók albumai: Fiona Apple: When the Pawn…", Alanis Morissette: Jagged Little Pill és Meredith Brooks: Blurring the Edges. Nick a Bitch című számra kezdi el esti ámokfutását, és az egész jelenet hihetetlenül hangulatos és látványos. A mozi soundtrackje is nagyszerű: a két főszereplő imádja Frank Sinatra zenéjét, ebből következik, hogy nagy hangsúlyt kap az I've Got You Under My Skin című szám, ami a film egészének hangulatára is rányomja bélyegét.
További nem fontos, de érdekes tudnivaló a filmről, hogy a Nike marketingszakemberei egyáltalán nem színészek vagy statiszták voltak: a három hölgy valóban a Nike képviselői.
2009-ben megjelentek olyan hírek, miszerint Peter Chiarelli producer és forgatókönyvíró már írja a film folytatását Mi kell a férfinak? címmel, amely egy nő szemszögéből mutatná be a már ismert fordulatot: nevezetesen egy nő kezdi el hallani a férfiak gondolatait. Még azt is megírták, hogy Cameron Diaz játszaná el a nőt, aztán 2015-ben elhaltak a folytatásról szóló hírek. Pedig nagyon szívesen megnéznénk, hogy mit hoznának ki a szituációból a filmesek, reméljük, valakinek egyszer újra eszébe jut elővenni az ötletet. Annyit azért még hozzátennénk, hogy az eredeti film 1996-ban egyszer már majdnem elkészült a Touchstone Pictures gyártásában, Tim Allen főszereplésével. Adjunk hálát az égnek, hogy ez nem következett be!
És a lányoknak egy fun fact a végére: a filmben elhangzik ez a mondat: „I don't think it was you got it, see you next Tuesday.” Itt a mondat második fele a lényeg: see you next Tuesday-ból a see you= C U. Összeolvasva pedig C U Next Tuesday. Szóval CUNT, ami nemes egyszerűséggel puncit jelent. A filmben a mondat elhangzása után Nick feje mögül egy női anatómiát ábrázoló kép sejlik fel. Véletlen? Aligha!
