És a hétvégén sokszor láthatjuk a tévében, hol rum-, hol ópiummámorban, opcionálisan dobtáras géppisztollyal vagy tollal a kezében, négy szerepben, négy különböző arccal.
Én, Pán Péter (2004)
Tetszik ismerni azt az internetes mémet, ahol Johnny Depp egy padon ülve vigasztal meg egy kisfiút, aki épp kiakad valami aktuális baromság miatt? No, az a kisfiú korának épp legnépszerűbb gyerekszínésze, Freddie Highmore, a film pedig a Pán Péter regény születésének körülményeiről szól. Merthogy a sikeres skót színpadi szerző, James Matthew Barrie egy nap találkozik a Llewelyn Davies családdal: négy árva fiúval és gyönyörű édesanyjukkal (Kate Winslet). A rosszallások ellenére, összebarátkozik a családdal, és a fiúkkal mindenféle huncutságot eszelnek ki. Képzelőereje vitorlás hajóvá változtatja a domboldalt, az egyszerű botból óriási kard lesz, a levegőbe eregetett sárkány elvarázsolt tündérként lebeg. Így válnak a Llewelyn Davies fiúk annak a Sohaországnak az "Elveszett Fiaivá", ahol mindenki tud repülni, ahol egymást éri a sok csoda és csíny, és ahol még az idő is megáll. A film zeneszerzője, Jan A.P. Kaczmarek Oscar-díjat kapott a Legjobb filmzene kategóriában.
A pokolból (2001)
Furcsa, hogy alig két évvel Az Álmosvölgy legendája (1999) után Depp egy újabb kosztümös darabban vállalt „ütődött” korabeli nyomozót, de ez egy kicsit véresebbre sikerült, ráadásul Angliában játszódik. Hasfelmetsző Jack 1888 őszén tíz hét alatt öt kegyetlen, rituális gyilkosságot követett el, és ezzel sosem tapasztalt pánikot keltett Londonban. Abberline felügyelő, a Scotland Yard magányos nyomozója a rém nyomába ered. A különös rendőrről azt beszélik, sikereit az álmainak köszönheti; éjszaka meglátja, ki a tettes. Valójában nem álmokról van szó, a felügyelő ópiumfüggő, és vízióit az anyag produkálja. Ezúttal azonban olyan akadályba ütközik, amit ő sem láthatott előre: beleszeret abba a szép örömlányba (Heather Graham), akiről tudja, ő lesz a következő áldozat, ráadásul a jelek szerint a legfelsőbb körök is érintettek a rémségekben.
Rumnapló (2011)
Egy Hunter S. Thompson regény és Johnny Depp párosa egyszer már hatalmas sikert aratott: ez volt a Félelem és reszketés Las Vegasban (1998), és logikus volt, hogy a dolog máskor is működni fog. Nem feltétlenül működött, de ez nem okvetlenül a film hibája. Thompson Rumnaplója, amely Puerto Ricó-i élményeiről szól, nem lett ugyanolyan kultregény, mint a Félelem és reszketés – talán azért is, mert a szimpla alkoholizmusnak nincs meg az a rétegkultúrája, mint a drogfogyasztásnak -, de mindegy is, tessék megnézni, és ítélkezni. Depp mindenesetre itt jött össze Amber Hearddel, és mint tudjuk, nem lett jó vége a dolognak, és Puerto Rico fantasztikusan néz ki, újságíró hősünk kalandjai pedig szokás szerint kellőképpen hibbantak.
Közellenségek (2009)
Ha valaki igazán jól tud látványos, hihetetlenül izgalmas bűnfilmet rendezni, az Michael Mann – aki a Szemtől szemben után újból letett az asztalra egy fantasztikus bankrablós filmet, ami egyben a főgengszter és a főzsaru személyes harca is. Ráadásul mindez megtörtént, hiszen John Dillinger a főhős, minden idők egyik legismertebb gengsztere, aki vakmerő bankrablásainak és vagány stílusának köszönhetően meglehetősen népszerű is volt. Ám nem mindenki örült ténykedésének. A Szövetségi Nyomozó Iroda vezetője, J. Edgar Hoover (Billy Crudup) arra akarta felhasználni a gengszterek elleni hadjáratot, hogy az irodából nagy hatalmú szövetségi intézményt csináljon. Hoover első számú közellenségnek kiáltotta ki Dillingert, és a legjobb ügynökét, Melvin Purvist (Christian Bale) küldte utána, aki nem válogatott az eszközökben. Ahogy Dillinger sem…
