Michelle Pfeiffer csodaszép fiatal lányként és érett nőként is ugyanolyan vonzó, és főleg ugyanolyan tehetséges, amit Tim Burton és Martin Scorsese sem hagyott figyelmen kívül - mi sem hagyjuk!
Batman visszatér (1992)
Azért amikor Tim Burton rendezte Michael Keatont Batmanként és Danny DeVito meg Christopher Walken voltak a gonoszok, az valami volt! És az is valami volt, hogy Michelle Pfeiffer játszotta a Macskanőt, és ez a szerep akkor is emlékezetes lenne, ha nem lehetne összehasonlítani a pár évvel később készült Halle Berry-féle szörnyűséggel. Pfeiffer egyszerűen csodás volt, törékeny, ravasz, veszélyes és szeszélyes és minden, ami ezzel jár. Az egy dolog, hogy Christopher Nolan Denevérember filmjei azóta sokat emeltek a téten, Gotham városa is teljesen más lett, de Burton némi kellemes idiotizmussal fűtött, bizarr meséje így is az örökkévalóságnak készült.
Az ártatlanság kora (1993)
Semmi kétségem, hogy Martin Scorsese a Veszedelmes viszonyok miatt osztotta ezt az újabb kosztümös szerepet hősnőnkre, akinek Winona Ryderrel kell versenyeznie Daniel Day-Lewis kegyeiért, vagy pont fordítva. Merthogy Day Lewis fontos ember, a múlt századforduló New York-i arisztokráciájának ifjú és megbecsült tagja, aki nem sokkal eljegyzése után megismerkedik menyasszonya rokonával, a kétes hírű Ellen Olenska bárónővel. Saját társadalmi rangját használja arra, hogy helyreállítsa az asszony megtépázott hírnevét, és ki hinné, de az idő múlásával egyre erősebb vonzalom ébred benne az asszony iránt, egyre jobban imponál neki, ahogy Ellen szembeszáll a társasági illemmel és a képmutatással. Akkoriban meglepő volt, hogy a gengszterfilmek mestere egy ilyen irodalmias, kifinomult darabot készít, de az idő őt igazolta.
Szilveszter éjjel (2011)
A szilveszter egyfelől a leltárkészítés ideje, másfelől a szórakozásé. A szerteágazó cselekmény különböző történeteket fűz egybe. Van itt első szerelem, megbocsájtás, kapcsolat helyrehozása és lezárása, gyermekáldás és az elmúlás kérdése, és hosszan lehetne folytatni a sort. A szereplők sokszor előre nem látható döntéseket hoznak, illetve különleges figurákkal találkoznak. A történetben fontos szerepet játszik az idő is, senki sem akar lemaradni a visszaszámlálásról. A háttér mindehhez New York. Michelle-nek itt ugyan csak az egyik szál jut, a többin Robert De Niro, Sofía Vergara, Ashton Kutcher, Katherine Heigl, Sarah Jessica Parker és Hilary Swank osztozkodnak, és a felsorolás korántsem teljes, de egy kis szerepben is tud csillogni.
Éjsötét árnyék (2012)
Olvastam olyan kritikát, amely szerint Tim Burton, aki ezek szerint nem feledkezett meg Michelle Pfeifferről, itt az Addams Family felvizezett verzióját készítette el, és ebben sajnos van valami – vagy csak nagyon sokat vártunk a rendező és Johnny Depp soron következő munkájától, amiben persze benne volt Burton múzsája és akkor még felesége, Helena Bonham-Carter is. Ugyanis egy erősen gótikus beütésú családról van szó, ahol a régi-új családfő egy vámpír. A többiek, élőkön az anyukával (ő Michelle) normálisak, amennyire lehet, de ahol vámpír van, ott bonyodalom van, jelen esetben egy boszorkány személyében, akinek a vérszívó annak idején összetörte a szívét. És a boszi nem más, mint Eva Green szőkén, aki azóta Burton új múzsája.
Gyilkosság az Orient expresszen (2017)
Bár Kenneth Branagh magára osztotta Agatha Christie feldolgozása főszerepét, és egy sor olyan sztár tűnik fel itt, mint Daisy Ridley, Judi Dench vagy Penélope Cruz – és persze az ezúttal elmaradhatatlan Johnny Depp – az igazi főhős Michelle Pfeiffer. És nem csak azért, mert az ő karaktere központi szerepet játszik az eredeti regényben is, hanem azért, mert a csodaszépen öregedő Pfeiffer tulajdonképpen több figurát vagy személyiséget is életre kelt, de hogy milyet, azt nem szpojlerezzük el azoknak, akik nem ismerik a történetet. Elég az hozzá, hogy a film elején kikapós, nagyszájú amerikai özvegyként ismerjük meg a híres vonat utasát, aki nem bánná, ha az út során megismerkedhetne egy gazdag férjjelölttel. Aztán kicsit más lesz…
