A mindig behízelgő hangú, rendszerint nagyon okos embereket játszó színész a Kalandtúrában (2006) egy bérgyilkost alakít, akinek a sorsa egy átlagos családapától függ – és viszont.
Van Morgan Freeman jelenlétében valami megnyugtató, mindig magabiztosságot sugároz, nem véletlen, hogy már a Jóistent is (A Minden6ó) eljátszotta, és ha természetfilmet csinálsz, őt kéred fel narrátornak, mert ő olyan, mintha mindent tudna. Ennél fogva, ha egy rendező úgy dönt, mégis negatív szerepet ad neki, akkor sem teheti meg, hogy végletesen ellenszenves, csakis rossz tulajdonságokkal felvértezett figurát játszasson vele. Erre remek példa a Kalandtúra (2006) is.
Az ausztrál Bruce Beresford (Miss Daisy sofőrje, "Betörő" Morant) filmjében Freeman egy profi bérgyilkos, a legjobb a szakmában, aki ha kell, el tud mindent úgy rendezni, hogy balesetnek látszódjon a dolog. Most viszont azért bukik le a soron következő munkája bevégezése előtt, mert közlekedési balesetet szenved, és megtalálják nála a fegyverét. Egy bérgyilkosnak is lehet rossz napja. Most az FBI őrizetében van, de emberei mindent megtesznek, hogy kiszabadítsák. És ebbe a kellemetlen helyzetbe csöppen bele Ray Keene (John Cusack), az özvegyen maradt tornatanár, aki szeretné helyreállítani a felesége halála óta megromlott kapcsolatát kamaszfiával (Jamie Anderson), és ezért indultak többnapos túrára a vadonba. Ray-nek pedig mit sem sejtő civilként hirtelen egy veszélyes bűnözőt kell az igazságszolgáltatás kezébe adnia, lévén, hogy egy FBI ügynök sem marad életben.
A többi pedig arról szól, hogyan lesz egy civilből a profi gyilkos méltó ellenfele, és persze arról, hogyan érdemli ki az apa tini fia elismerését – és persze visszafelé is, hogyan ébred rá a srác arra, hogy apja mindent megtenne érte. Ami nem egy túl bonyolult recept – igaz, az elénk kerülő filmek és sorozatok 95 százaléka nem túl bonyolult recept alapján készült. A kérdés az, hogy az adott rendező ebből a receptből mit hoz ki, és az adott színészek hogyan játsszák el. Beresford rutinos vén róka, és az egyszerű sztoriból a legtöbbet hozza ki, Freeman pedig még egy bérgyilkost is meg tud velünk szerettetni. Ami John Cusacket illeti, ő még meg tudja villantani azt a szerethetőségét, ami annak idején akkora sztárrá tette, bár erre nem feltétlen képes a teljes játékidő alatt, de amikor jó, akkor azért tényleg jó.
