Mutatjuk: így NE adaptáljatok Rejtőt filmre

De leginkább sehogy se.

Van egy legenda, miszerint léteznek könyvek, amiket lehetetlen megfilmesíteni, és bár a filmművészet már többször is rácáfolt erre, az az igazság, hogy tényleg vannak olyan regények, amiket – ha nem is lehetetlen, de

nem érdemes megfilmesíteni. Ilyenek Rejtő Jenő regényei is.

Rejtő humora nagyban támaszkodik a szövegiségre, arra, hogy milyen médiumon keresztül jut el a poén a befogadóhoz, és telis-tele van verbális humorral, valamint olyannal, ami a leírásokból bontakozik. Gyakran

közelebb áll a visszafogott angol humorhoz, mint a harsány pesti vicchez.

Az olyan párbeszédekre gondolok, mint:

- Uram! A késemért jöttem!
- Hol hagyta?
- Valami matrózban.

Vagy az olyan leírásokra, mint:

...Sokan csak nevettek az ilyen történeteken. De néhányan, akik Afrika más és más pontján hallották ugyanazt, a fejüket csóválták még akkor is, ha nem voltak babonásak. Azonban a többség, ha valahol a Szahara szélén lakott, kisvárosban, vagy oázisban, sokszor hallotta távolról azt a tompa dobpergést és éles harmonikafutamot, amire babonás emberek azt mondják, hogy a szél nyitja meg csukja egy csőszkalyiba törött ajtaját valahol a szőlőben, az ropog és nyikorog, mint a dobszó meg a harmonika. De a felvilágosodottabbak jól tudják, hogy a barátságtalan, viharos trópusi éjszakában a Láthatatlan Légió fekete menetoszlopa rója a sivatagot, harmonikás kíséretével, félelmetes bérkocsijával, néma legénységével, és senki sem sejti, hogy honnan jönnek, hová és meddig mennek...

Ezek a szövegrészek (az első Piszkos Fred, a kapitányból, a másik A láthatatlan légióból) is remekül mutatják, hogy ezeknek semmi közük a vizuális kultúrához. Ehhez képest az 1996-ban készült A három testőr Afrikában című film valami egészen más irányból közelíti meg a művet. Ostoba burleszk lesz a kifinomult, intellektuális humorból, és néha olyan az egész, mintha egy ügyetlen Csupasz pisztoly-utánzat lenne.

Rejtő hangulatából semmi sem jön át, a poénjait ledobja a vászon

– sajnos ez érződik a Vesztegzár a Grand Hotelben 1963-as filmváltozatán, a Meztelen diplomatán is – , mert ezek nem filmre, hanem irodalmi műbe íródtak, ahol tökéletesen megtalálják a helyüket, és nem érdemes onnét kiszakítani őket.