Nemterhes – Lehet vígjátékot csinálni az abortuszról?

Bár hősnőnk tényleg művi vetélésre igyekszik, a film valójában egy barátság, és nem a műtét története, és ha vannak is kevésbé sikerült epizódjai, nagyon szerethető.

Lehet, hogy vannak, akiknél minden egyes barátság örökre szól, de a legtöbben, ha visszanézünk, rájövünk, hogy életünk bizonyos szakaszaiban olyanokkal voltunk elképesztően jóban, akikkel ma jó eséllyel tíz percig sem tudnánk rendesen elbeszélgetni. Vagy csak tíz percig, mert az ember változik, más lesz, mást szeret, és akármilyen természetes folyamatról is van szó, ez egy szomorú dolog. Nem véletlenül szól róla annyi jól sikerült tinivígjáték, mint a Superbad - avagy miért ciki a szex? (2007), vagy legutóbb a Jó srácok (2019) és az Éretlenségi (2019). Rachel Lee Goldenberg filmje, az HBOGOn pár napja bemutatkozott Nemterhes sem arról szól, hogy miért kell egy tinilánynak abortuszra mennie – ha csak arról szólna, nem vígjátékról beszélnénk -, hanem egy régi barátságról.

A tizenhét éves Veronica (Haley Lu Richardson) biztos benne, hogy a pasijával mindig használtak óvszert, most mégis ott ül az iskolai vécében, és meredten bámul egy kis műanyag rudat két halvány rózsaszín vonallal. Pedig mindent kitervelt, példás tanuló, az iskola legmenőbb lányaival lóg együtt, rendszeresen posztol az Instán, hogy majd, ha nemsokára felvételizik egy elitegyetemre, visszamenőleg is lássák, milyen jófej és mennyi minden érdekli. Most viszont terhes, és a dolgot azonnal meg kéne oldani, csakhogy Missouri államban szülői beleegyezés kell a műtéthez, amiről szó sem lehet, a legközelebbi „hely” pedig kilencszáz mérföldnyire van, Új-Mexikóban. Nincs mese, egykori legjobb barátnője, Bailey (Barbie Ferreira) segítségét kell kérnie, mert neki van kocsija, és véletlenül már amúgy is tud a dologról. Bailey kicsit más, mint ő: pufók, kocka, zöldre festi a haját, lázad minden ellen, és Veronicával ellentétben messze nem érdekli, mit gondolnak róla.

És, bár történik egy és más az úton – az autótól például egy ponton meg kell válniuk, barátokat és ellenségeket szereznek -, de a Nemterhes nyilván erről a barátságról szól, arról, mi maradt meg belőle és mit kell újragondolni, mert ugyebár csak így működhet a dolog. Ehhez pedig két jó karakter kell, és két jó színész, és nem mondom, hogy ez a két figura őrületesen eredeti, de egy, alapjáraton közönségfilmnek számító produkcióhoz nem is kell a túlzott eredetiség, elég az, ha jól meg vannak rajzolva. És az egyébként teljesen átlagos Veronica alakjába a szintén teljesen átlagosan kinéző Haley Lu Richardson annyi energiát hoz, hogy le a kalappal előtte. Az Eufóriából ismert Barbie Ferreira szintén jó, és csodabogarat játszani hálás feladat  de Richardson jobb nála, ő viszi a filmet, és nyilván fogunk még róla hallani. És ugyebár ott van az abortusz témája is, ami Amerikában nem könnyű kérdés – robbantottak már fel abortuszklinikát arrafelé.

Ezt a kényes témát a Nemterhes többnyire ügyesen kezeli, még az is kiderül, ki a felelős a nem kívánt terhességért, de egy ponton mégis kissé ormótlanná válik a történet, amikor hősnőink egy hibbant abortuszellenes párral találkoznak. Lehet karikatúrákat használni egy vígjátékban – vicces, hogy korábban pont a vidéki suttyó formulát fordítják a feje tetejére, szintén kevés sikerült, de nem bántó módon -, de nem ennyire eltúlozva, pláne egy ennyire megosztó kérdésben. Ez az egyetlen pont, ahol a különben nagyon szerethető, nagyon friss vígjáték, ami egyébként az HBO Max második saját gyártású filmje a Seth Rogen-féle, sokkal kevésbé sikerült Amerikai pác után, és bár nincsenek nagy nevek benne - Giancarlo Esposito vagy Breckin Meyer aligha húzónév -, akár moziban is mehetett volna egy jó kört.

Értékelés: 7/10