Nemrég debütált itt a Port.hun a Top100-as mozifilmes lista, amire olvasóink osztályzatai alapján kerültek fel a legjobbnak ítélt alkotások. De vajon a tévécsatornák programigazgatói szerint is ezek a legjobb filmek, és egy hasonló listából állítják össze a műsorkínálatot? Ennek jártunk most utána! Sajnos a dobogós A remény rabjai-Forrest Gump-Halálsoron trióból a héten egyiket sem lehet elcsípni a tévében, újranézhetjük viszont a Terminátor 2-t, a A Jó, a Rossz és a Csúfot és a Ponyvaregényt is, amelyek mind bekerültek a Top100-ba. Emellett ajánlunk még egy-egy könnyed klasszikust Tom Hankstől és Bud Spencertől, mivel egyértelműen ők a Port-olvasók kedvenc színészei.

Hétfő: Terminátor 2. - Az ítélet napja

Az 1991-es Terminátor 2 több szempontból is mérföldkő a mozifilmek történetében. Először is ez koronázta meg a '80-as években virágkorát élő sci-fi akciófilmek diadalmenetét, és tette a Terminator brandet az Aliennel és a Predátorral egyenértékűvé. A folyékony fém T-1000-es jeleneteihez használt számítógépes trükkök ezután lettek szinte kötelezőek minden nagyköltségvetésű filmben, de James Cameron egyértelműen kijelölte azt az utat is, hogy milyennek kell lennie egy akciódús, családbarát hollywoodi kasszasikernek. A film ráadásul Arnold Schwarzeneggerből is A-listás sztárt csinált: a T2-ért 15 milliós gázsit kapott, és innentől semmilyen blockbustert nem vállalt el 15-20 milliónál kevesebbért.

Óriási lépés ez, hiszen az 1984-es, első Terminátor-film lényegében ugyanarra a receptre készült, mint a a Halloween-filmek: legyőzhetetlen sorozatgyilkos mészárolja sorra az embereket, ám a végén legyőzi a nem evilági rémet egy bátor nő. A Terminátor 2 viszont már jóval több volt, mint a '80-as évek kaszabolós horrorjai, mert James Cameron a jó oldalra állított, bőrdzsekis gép-Schwarzeneggerrel egy igazi filmes ikont teremtett. Sőt, egyfajta apafigurát faragott belőle, akivel még a félárva, vadóc John Connor (Edward Furlong) is szívesen bandázik együtt, bebiztosítva ezzel azt, hogy az apokaliptikus jövőben megszervezhesse a Skynet ellen vezetett felkelést. Ez a film az olvasóink szavazatai alapján jelenleg a 43. helyen áll a Top100-ban.

Kedd: A Jó, a Rossz és a Csúf

Tavaly volt 50 éve, hogy a mozik először vetítették Sergio Leone Dollár-trilógiájának legszórakoztatóbb darabját, az 1966-os A Jó, a Rossz és a Csúfot. Az 1964-es Egy maréknyi dollárért és az 1965-ös Pár dollárral többért a spagettiwestern zsáner tipikus képviselői voltak. Az addig szinte ismeretlen, ponchóba bugyolált Clint Eastwood pár pisztolylövéssel zárójelbe az amerikaiak addigi hazafias vadnyugati filmjeit és éneklő operettcowboyait, elindítva a koszos, izzadt, és a legritkább esetben makulátlan jellemű antihősök nagy korszakát, ahol szinte mindig Ennio Morricone dallamaira lovagolt a főszereplő a pusztaságban.

Az olasz filmesek a '60-as években sokkal szórakoztatóbb westerneket adtak a világnak, mint az amerikaiak, akiknek a cowboyok voltak a népmesei hőseik. A Jó, a Rossz és a Csúf pedig még az italowesterneken belül is egy igazi gyémánt. Egyszerre viszi tovább a zsáner mocskosságát és erőszakosságát, valamint ágyaz meg a zseniális humorával (ez első sorban a Tucót alakító Eli Wallach érdeme) Bud Spencer és Terence Hill vidáman pofozkodós vadnyugati filmjeinek. Ez a film az olvasóink szavazatai alapján jelenleg a 23. helyen áll a Top100-ban.

Szerda: Ponyvaregény

A kultfilm, ami egy egész generáció kedvenc rendezőjévé tette Quentin Tarantinót, és ami miatt minden buliban akad egy olyan fickó, aki úgy próbál meg táncolni, mint a zoknis John Travolta Chuck Berryre. A kultfilm, ami nemcsak Tarantinónak hozott '95-ben forgatókönyvírói Oscart, hanem Roger Avarynek is, akiről aztán soha többé nem hallottunk a következő 22 évben. Sokan sok érdekességet összeszedtek már erről a filmről, például hogy 265 alkalommal hangzik el benne a fuck szó, vagy hogy eredetileg nem is Travolta lett volna Vincent Vega, hanem a napokban nyugdíjba vonult Daniel Day-Lewis.

Azt viszont soha senki nem tudta megfejteni, mi volt az a fénylő dolog az aktatáskában, ami miatt Samuel L. Jackson annyit lövöldözött. Egyes teóriák szerint a főnöke, Marcellus Walalce lelke, mások szerint az az aranyszínű Elvis jelmez, amit Val Kilmer viselt a Tiszta románcban. Roger Avary egyszer egy interjúban azt mondta, a forgatókönyvben eredetileg gyémántok voltak a táskában (az viszont már városi legenda, hogy a Kutyaszorítóban-ban elrabolt kövek kerültek volna ide), csak ezt túl klisésnek tartották, ezért Tarantino a forgatás közepén úgy döntött, ne mutassák meg a táska tartalmát, csak rakjanak bele egy lámpát, ami megvilágítja a színészek arcát. Ez a film az olvasóink szavazatai alapján jelenleg a 28. helyen áll a Top100-ban.

Csütörtök: Isten megbocsát, én nem!

Jövőre lesz 50 éves Bud Spencer és Terence Hill legelső, és szerintem máig az egyik legjobb közös filmje, amit sokan valószínűleg inkább Nincs bocsánat vagy Bunyó húsvétig címmel ismernek. Ez a produkció egyáltalán nem olyan, mint a '70-es években leforgatott, kedélyesen gengsztereket verő Spencer-Hill-klasszikusok, sokkal inkább hasonlít a fentebb már kitárgyalt A Jó, a Rossz és a Csúfra, vagy Franco Nero Djangójára. A '60-as évek végén ugyanis minden feltörekvő olasz filmes, így Giuseppe Colizzi is Leone Dollár-trilógiáját akarta leutánozni, meglovagolva a spagettiwesternek hatalmas sikerét.

Az Isten megbocsát... lényegében az addigi vadnyugati témák ügyes keveréke: van benne bosszú, ármány és persze hajsza az arany után. A két főszereplő, a fürge Cat Stevens és a nagydarab Hutch pedig pont ugyanúgy vitáznak egymással amíg egy banditát üldöznek, mint ahogyan a névtelen pisztolyhős és Tuco tették A Jó, a Rossz és a Csúfban (a film címe akár A Macska, a Kutya és a Róka is lehetne). Pedig kevésen múlt, hogy a Bud Spencer-Terence Hill-páros helyett más legyen a főszereplő: Bud először kinevette Colizzi 700 ezer lírás szerepajánlatát, és nem akart se szakállt növeszteni, se lovagolni megtanulni, Terence pedig csak azért kapta meg a szerepet, mert hasonlított Franco Neróra, és mert az eredetileg kiszemelt Peter Martell eltörte a lábát a forgatás előtt. Ez a film az olvasóink szavazatai alapján jelenleg nem szerepel a Top100-ban, más Bud Spencer-Terence Hill-klasszikusokból viszont három is ott van az első 20-ban.

Péntek: Egyik kopó, másik eb

1989 jó év volt a buddy cop műfaj rajongóinak: ekkor került mozikba a Halálos fegyver 2, a Tango és Cash, a Renegátok, a Fekete eső, a Kutyám, Jerry Lee és az Egyik kopó, másik eb. Utóbbi kettőben mindössze annyi volt a változtatás az előzőekhez képest, hogy James Belushi és Tom Hanks nem egy viccelődő vagy épp mogorva zsarut kapott maga mellé társnak a nyomozáshoz, hanem egy neveletlen kutyát. 

Sokan mostanra már elfelejtették, hogy az Oscar-halmozó Tom Hanks mennyi könnyed, sőt, bugyuta vígjátékban szerepelt, mielőtt a fajsúlyos drámák és háborús filmek mestere lett volna. Az Egyik kopó, másik eb az egyik korai filmje: mindössze 33 éves volt, amikor eljátszotta Scott Turner nyomozót, aki azért kénytelen pesztrálni egy hatalmas bordeaux-i dogot, mert csak ez a kutya képes azonosítani egy bűntény elkövetőjét. Ez a film az olvasóink szavazatai alapján jelenleg nem szerepel a Top100-ban, más Tom Hanks-klasszikusok viszont igen: a Forrest Gump második, a Halálsoron harmadik a listán.