Az Apavadászat kiindulópontja ugyanaz, mint az Abba musicalé: az anya elárulja gyermekének, hogy nem tudja, ki az apja, csak a gyerekből kettő van, ráadásul fiúk és nem túl okosak.
Van ugyebár a Mamma Mia! (2008 ), amiben Meryl Streep elárulja immár felnőtt lányának annak esküvője előtt, hogy annak idején sokat bulikázott, ezért nem igazán tudja, hogy ki is a biológiai apja, de van néhány tippje, aztán énekelnek meg táncolnak egy csomót. Az Apavadászat (2017) című vígjátékban is pontosan ugyanez történik, némi különbséggel. Egyrészt itt nem énekelnek és táncolnak, ami talán jó is, illetve Streep helyett örök riválisa, Glenn Close az anyuka, és az ő esküvője zajlik, ahol ráadásul két gyermekével közli, hogy nem tudja, ki az apjuk, de nem az, akiről eddig hitték, és a felnőtt gyerekek mindketten fiúk. Ráadásul, bár kétpetéjű ikrek, egyáltalán nem is hasonlítanak egymásra. Merthogy az egyik pont úgy néz ki, mint Owen Wilson, a másik pedig tisztára Ed Helms.
Az ötlet nyilván az volt, hogy a dolog legyen kicsit olyan, mint a Másnaposok (2009) – onnan jött nyilván Helms szerepeltetése is -, Owen Wilson pedig a nagy vígjátékarc, aki remek csapatjátékos is, dobjuk össze a kettőt. És az ötletgazda nem volt más, mint Lawrence Sher, mindhárom Másnaposok film operatőre – neki ez az eredeti szakmája, ritkán rendez csak -, aki nyilván összespanolt Ed Helmsszel, hogy vállaljon már vele egy maszek melót. És senkit sem akarunk megtéveszteni, mert az Apavadászat minőségben nincs sem a Másnaposok, sem a Mamma Mia! szintjén, ugyanakkor remek szórakozás, ahogy a két mamlasz testvér apjukat keresve átvág fél Amerikán, egyre gázosabb helyzetekbe keverve önmagukat és bárkit, akivel a sors összehozza őket. Az apajelöltek között pedig ott van egy híresség (Terry Bradshaw), egy befektetőből lett bűnöző (J.K. Simmons), egy rendőr, egy állatorvos (Christopher Walken), de az igazság valahol egy amerikai foci csapat környékén keresendő.
Az Apavadászat igazából máshonnan is kölcsönzött, például a Dumber és Dumberből, illetve a Bill Murray-féle Broken Flowers - Hervadó virágokból, de ezzel semmi baj nincsen, mert a film soha nem is akart többnek látszani, mint ami, egy kissé link, de szerethető vígjátéknak. És annak rendben is van, jó dumák vannak benne, teljesen tökkelütött helyzetek, és ahogy azt a fentiekből ki lehetett szűrni, rengeteg nagyszerű színésszel. Akik közül, őszintén megvallva, gyakorlatilag mindenki tehetségesebb, mint a két főszereplő, de őket meg bírjuk, szóval ezzel sincs komoly baj, egynek abszolút elmegy, még ha nem is ez lesz az a film, amiből évek múlva is idézni fogtok a haverokkal egy sör mellett.
