Következzék néhány nyúl, aki ellen az Antiochiai Szent Kézigránát sem véd meg minket!
Gyerekkorunkban már a Nyuszi ül a fűben című propagandadallal kezdetét vette az agymosás, majd A legkisebb ugrifüles és a Kockásfülű nyúl alkotói festettek velejéig hazug képet a bagzó gonosztevőkről. Mivel a húsvét közeledtével óhatatlanul felerősödnek az őket éltető hangok, erkölcsi kötelességünk bemutatni öt olyan filmet, mely hűen demonstrálja: nem véletlenül váltak a nyulak a pszichikai hadviselés eszközévé! (Megjegyzés: a szerző megrögzött állatvédő, kizárólag fiktív nyulakkal kapcsolatos aggályainak ad hangot az alábbiakban.)
David Lynch: Rabbits
Egy Família Kft. és Pasik által sújtott nemzedéknek aligha kell megmagyarázni a poénmentes sitcom fogalmát. David Lynch azonban merőben unortodox módon közelítette meg a műfajt: pl. Gát Györggyel ellentétben mereven elzárkózott attól, hogy karakterei vegyesboltot üzemeltessenek néhány „bújtatott” Stollwerck- és Parmalat-reklám kedvéért. Mindemellett Ancival, Lajossal, Hajnalkával és a többiekkel ellentétben nincsenek a nonstop agyalapi idegrángás állapotában, de a mindfuck terén véghezvitt érdemeik ezzel együtt is elvitathatatlanok. Lynch rajongói keménymagja vélhetőleg kellően harcedzett ahhoz, hogy felismerje a Rabbits értékeit (ha másban nem, védjegyszerű atmoszférában), mindenki másnak pedig ideális eszköz házibulik tömegoszlató kellékeként.
Donnie Darko
Richard Kelly jó eséllyel ugyanazon hangulatos, cigányzenés kiskocsmában múlatta az időt, mint Lynch, miközben a filmművészeti egyetemen a közérthetőség fontosságáról tartottak előadást. Ennek megfelelően a Donnie Darko is legalább olyan kommerszre sikeredett, mint egy betonkeverőre és kristálypoharakra komponált kortárs zenemű. Annyi tanulságot mindenesetre levonhatunk a filmből, hogy milyen következményekkel járhat, ha egy kreatív, ám meghasadt elme felhagy a gyógyszerszedéssel. Ám még mindig azt mondjuk: inkább egy hasonló nyúl loholjon a sarkunkban, mint bárki, aki 2023-ban őszintén képes hahotázni a pajzán locsolóverseken.
A vérnyulak éjszakája
Egyesek legszívesebben ostromot indítanának filmforgalmazók főhadiszállásai ellen annak érdekében, hogy a magyar változat munkatársaitól zárják el a hallucinogén kaktuszokat. Így aztán a jövőben nem születhetnének olyan magyar címek, mint Támadás a harci robotok szigete ellen, Rottweiler - A halálkutya vagy épp Breastwick-i toszorkányok. Azonban – akárcsak A vérnyulak éjszakája esetében - meg kell védenünk a fordítókat, ugyanis ezen interpretációk során csupán a „tartalomhoz a forma” elv érvényesült. A szóban forgó 1972-es trágyafilmben pl. trafóház méretű nyulak ostromolnak meg egy békés porfészket, a helybéliek pedig felveszik velük a harcot – ahelyett, hogy eladnák őket a nagy bunny piacon (elnézést!).
Bunnyman
Miután a Télapóból megannyi mozi csinált ámokfutót (Csendes éj, halálos éj, Vérapó, Satan Claus), a Jézuskáról pedig Mel Gibson forgatott kvázi horrorfilmet, elkerülhetetlen volt, hogy a húsvéti nyuszi is térdig gázoljon a vérben. A kiváló jellemrajzokkal operáló, emberi drámákat csontig hatolóan bemutató, mélylélektani film szövevényes sztorija a következő: fiatalok egy csoportja víkendezni indul, ám útközben találkoznak egy leszázalékolt Bőrpofával, aki nyúljelmezben zsinnyegteti a láncfűrészt, és - pechjükre - rönkfának nézi a kirándulókat.
Gummo
A szintén bravúrfordítás (Tétova lelkek) áldozatává váló Gummo történetének összefoglalásánál csupán egy embert próbálóbb dolog van: végignézni az ominózus alkotást. Anélkül, hogy bővebben belemennénk: jövőjét tervezgető, ambiciózus emberekből nincs túltengés a filmben. Szemléletes példa erre a Bunny Boy nevezetű központi karakter, aki amellett, hogy járja az utcákat és kikukázott harmonikákat nyüstöl, olykor nyúlnak öltözik, és parancsszóra halottnak tetteti magát. Második randira ideális mozi, feltéve, ha a partner udvarias és fájdalommentes leépítése a cél – legyen az fizikai vagy szellemi.
