A három éve elhunyt fantasztikus komikus filmjei betöltik az ünnepeket, és itt még csak nem is minden a hétvégén vetített filmjét ajánljuk!
Jumanji (1995)
Bár a kritikusok eleinte nem szerették, vaskos közönségsiker lett, és nagyon sok pénzt hozott a házhoz a társasjáték, amelyben nem csak jót lehet dobni. Hőse két kisgyerek, akik rátalálnak a címbéli táblajátékra, és ezzel megidézik azt a férfit, akit még 12 évesen nyelt el a Jumanji – és megidéznek egy rakás vadállatot is, akik aztán nekiállnak földig rombolni a városukat. Nincs mese, végig kell menni a pályán és mindig jót kell dobni. Persze Robin Williams a játékba annak idején beszippantott Alan Parrish, akinek az új, a héten bemutatott Jumanji film is emléket állít, az egyik kisgyereket pedig az ekkor még nagyon pici és tök ismeretlen Kirsten Dunst alakítja.
Éjszaka a múzeumban (2006) és Éjszaka a múzeumban 2. (2009)
Hogy miként lett Ben Stiller habkönnyű ismeretterjesztő jellegű múzeumos vígjátéka akkor siker, hogy aztán trilógiává bővítsék, számomra a mai napig rejtély, de nyilván sokat segített, hogy Stilleren kívül még számos remek komikus is fontos szerepet vállalt benne. Ott volt a veterán Mickey Rooney, az angol Steve Coogan, a mindig laza Paul Rudd és a nagy haver Owen Wilson a Természetrajzi Múzeum éjszaka életre kelő viaszfigurái között, és persze volt Robin Williams is. Ő volt Theodore Roosevelt elnök, aki az új éjjeliőr legfőbb szövetségese és kalauza lesz a káoszban, ahol egymás után kelnek életre az őskori szörnyek, vadállatok és történelmi figurák. És meg kell mondjuk, a bajusz és a szemüveg segítségével Williams remekül keltette életre a legharciasabb amerikai elnököt.
Hook (1991)
Hajlamos vagyok időnként elfelejteni, de ezt a mesét bizony Steven Spielberg rendezte, és ez akkor bizony nagy szó volt. Mert Spielberg a nevén kívül hozta a hatalmas költségvetést, a ragyogó technikát és persze a sztárokat. Itt bizony a legkisebb szerepre is egy-egy világsztár jutott, Mr. Smee-t Bob Hoskins, Csingilinget Julia Roberts alakítja, de felbukkan Glenn Close is és még sokan mások. Az abszolút főszerep azonban Robin Williams nek jutott, ő a már felnőtt Pán Péter, aki rég elfelejtett repülni. Peter Banningként sikeres ügyvédi karriert futott be, s New Yorkban él családjával. Amikor azonban ősi ellensége, Hook, a gonosz kalózkapitány (Dustin Hoffman) elrabolja gyermekeit, rá kell döbbennie, hogy ő az a fiú, aki réges-régen Seholsziget egei felett repdesett, hogy felvidítsa szomorú barátait.
Játékszerek _ Toys (1992)
Williams egyik legidétlenebb, de talán leginkább szívből jövő filmjében meghal a játékgyár igazgatója, de helyét nem a felnőni nem képes fia veszi át, hanem a hadigépekbe belepistult nagybácsi, akit nagyszerű angol Shakespeare-színész, Michael Gambon alakít. Ettől kezdve a gyártósorok műanyag puskákat és távirányítós tankokat ontanak. Csakhogy a mellőzött igazi örökös nem adja fel és testvérével együtt felveszi a küzdelmet. A veterán rendező, Barry Levinson nyilvánvalóan nem vette túl komolyan a rendezést, és az eredmény egy furcsa játékgyári körutazás egészen elvarázsolt fazonokkal és játékokkal,
Holt költők társasága (1989)
És íme a mű, amely végképp piedesztálra emelte Williamst, és amelynek receptjét azóta is egyre csak másolják, de minden eredmény nélkül. Merthogy a konzervatív iskola diákjait oly csodásan inspiráló új tanár története azóta is menetrendszerűen újra és újra legyártásra kerül, de soha senki nem érhet az eredeti nyomába sem. Mert Mr. John Keating az első pertől kezdve utánozhatatlan, ahogy belép a tanterembe, és lapról lapra tépeti szét diákjaival a tankönyvet, mert azt akarja, hogy felfedezzék: életük maga a költészet. Persze, dagályos, néhol közhelyes, de mindvégig magával ragadó, és tessék csak nézni, milyen fiatal volt még Ethan Hawke! A film elhozta a legjobb eredeti forgatókönyvért járó Oscart, de jutott egy jelölés Williamsnek és Peter Weir rendezőnek, és persze magának a filmnek is.
