Samuel L. Jacksontól ments meg Uram minket!

Már majdnem elfelejtettük, hogy volt ő Jedi is a rémes Star Wars filmekben, de gyakran játszik jól nevelt feketét, a kedvenc műfaja mégis a zsarufilm.

Haláli fegyver (1993)

A megboldogult '90-es években óriási divat volt az a fajta zsarufilm, ahol egy, egymástól nagyon különböző nyomozópáros viszi a prímet- és szintén nagy divat volt a stílusparódia. Utóbbinak volt bajnoka a már rég megszűnt National Lampoon’s franchise, amely ezért a filmért is felelt, és amely nem éppen a kifinomultságáról volt híres. És ez a történet sem kifinomult, sőt, vaskos, mint az atyaúristen, elég csak a cserkészlánynak öltözött borostás Tim Curryre nézni. Ő az egyik főgonosz, aki azt találja ki, hogy kokainos sütit fog terjeszteni országosan, kiscserkész dílerekkel. Ám ehhez kell a süti receptje, amely után Luger és Colt és nyomozók is szimatolnak – akik egyébként nem Luger és Colt, hanem Beretta és Smith & Wesson pisztolyokat hordanak. Samuel L. Jackson nagy átéléssel baromkodik, ami jól áll  neki a sok vérkomoly szerep után, az azóta eltűnt Emilio Estevez pedig jó partner ehhez, és még Bruce Willis is előkerül.

Star Wars: A Sith-ek bosszúja (2005)

Kezdjük ott, hogy a második Star Wars trilógia, amely az időrendiség miatt a sorszámozásban végül előre került, a filmtörténet egyik lehető legrosszabb ötlete volt, és az sem segített, hogy a készítők a rájuk zúduló kritika miatt folyamatosan igyekeztek változtatni a filmek stílusán és hangulatán. Ezért sikerült az utolsó rész, a magyar átiratban rémes szóképpel rendelkező A Sithek bosszúja olyan sötétre, amit persze Anakin Skywalker áttérése a sötét oldalra is bőven igazolt. És ki ellenezte végig Anakin Jedivé válását? Hát a jó öreg Mace Windu, vagyis Samuel L. Jackson – aki egy résszel korábban mindenki kedvenc fejvadászával, Bobba Fettel végzett, és aki végül összecsaphat az ifjú árulóval, és az ő halála lesz a katalizátor ebben a folyamatban. És amit biztos nem tudtatok: Windu harcstílusa a Vaapad, ami egy, a Sarapin holdjain őshonos százlábúhoz hasonlító lényről kapta a nevét. A stílus kaput nyit a sötétségre, így Windu a saját sötétségét használja a harcra, ezért ametisztszínű a pengéje.

Ki a faszagyerek? (2005)

Hogy Eugene Levy, aki az apukát játszotta az Amerikai pitében egy idegesítő alak? Igen, naná hogy az, és ha mellé tesszük a minden zsenialitása ellenére is egy kicsit irritáló Samuel L. Jacksont? Hát az kész katasztrófa, pláne a sok félreértéssel, csavarral és átveréssel, ami az egy fogászati konferenciára érkező egyszerű balek és a társa megölésével és egy rakás fegyver ellopásával vádolt nyomozó kényszerű barátságából adódik. Naná, hogy Jackson a kőkemény zsaru, aki mindenen és mindenkin átgázol, a Gangxta Zolee-tól lopott kifejezéssel élve a fasza gyerek, de, ahogy az ilyen vígjátékban lenni szokott, végül a szürke kisember az, aki tisztességre és igazi bátorságra tanítja. Talán Levy elrettentő szemöldökének, talán Jackson marconaságának volt köszönhető, de a film bemutatásakor hatalmasat bukott, majd a DVD forgalmazás és a tévés vetítések megenyhítették az embereket. Nem olyan rossz ez, de ahhoz képest, hogy Samuel jófiút játszik, ritka ellenszenves. Az igazi rosszfiút egyébként a Bros ikeregyüttes egyik fele, Luke Goss alakítja, aki annak idején azt énekelte, „When will I be famous?”

Ütközéspont (2002)

A hollywoodi filmek kedvenc kliséje volt egy időben a művelt néger, aki jó iskolába járt, jó munkája van, úgy öltözik, úgy beszél, mint egy fehér, de ha stressz éri, akkor kijön belőle a gettó. Ma már nem lehetne ilyen karakterekkel dolgozni, de 2002-ben még lehetett. Samuel L. Jackson több ilyen figurát is játszott, és talán ez volt az utolsó alkalom, hogy ezt megtette. Egy olyan üzletembert alakít, aki alól kezd kicsúszni a talaj, és pont egy bírósági tárgyalásra igyekszik, amikor koccanásos balesete lesz. A gondatlan fél egy fiatal, menő ügyvéd (Ben Affleck), akinek arroganciája felbőszíti hősünket, és a kis balesetből nagy háború lesz. A filmet egyébként nem sokkal a 2001. szeptember 11. terrortámadás után fejezték be, és Roger Michell rendező (Sztárom a párom) úgy döntött, hogy a többször is felbukkanó ikertornyokat digitális úton el kell távolítani – amit utólag megbánt, és a DVD kiadásban „visszatették” őket.