Bár a téma és a közeg nagyon izgalmas, az Idegenlégió című 2002-es háborús film még úgy is feledésbe merült, hogy ebben kapta meg Tom Hardy élete első főszerepét.
Mindig vicces, ha egy, számunkra teljesen ismeretlen film stáblistáját pusztán kíváncsiságból átfutva egy későbbi óriási sztár nevét látjuk, és még csak nem is apró kis alakításnak köszönhetően, hanem főszerepben. Ez a bizonyos „erről meg miért nem tudtam” érzés kapott el a valóban alig ismert Idegenlégió (2002) kapcsán is, amelynek egyik főhősét a zseniális Tom Hardy alakítja – és tehetsége nyilván már akkor is volt annyira evidens, hogy abszolút ismeretlenként kapja meg az egyik főszerepet - első főszerepét.
Az eredeti angol cím, a Deserter, vagyis Dezertőr nyilván elég spoileres, amiből sejthető lenne, hogy az idegenlégióban szolgáló két közeli barát egyike egészen biztos dobbantani fog. A két fiatal férfi az angol Simon Murray (Paul Fox) és a kalandvágyó belga srác, Pascal Dupont (Tom Hardy), más-más okból jelentkezett a Francia Idegenlégióba, de hamarosan barátok lesznek. A brutális kiképzést követően éles bevetésen vesznek részt, ahol hamar kiderül, hogy a két férfi teljesen más értékrendet képvisel – egy olyan helyzetben, ahol nehéz követni, pontosan ki mit akar. Az 1960-as évek elején járunk ugyanis, és tombol az algériai háború, ami nem egy egyszerű gyarmati háború, Algériát ugyanis Franciaország tengerentúli területének tekintették, és több millió francia telepes élt itt, és többi millió helyi arab maradt hozzájuk lojális a harcok alatt. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy – pont történetünk idején – a francia politikusokkal elégedetlen tábornokok egy csoportja a titkosszolgálatokkal karöltve államcsínyt kísérelt meg.
Ebben a zűrzavarban gyors rajtaütéseket végrehajtó lázadók, kegyetlen megtorlásokat végrehajtó katonák, összeesküvő tisztek és az általános katonai brutalitás mellett igyekeznek hőseink valamiféle kapaszkodót találni, de mindkettőnek más-más túlélési módszere van. A később el is tűnt Paul Fox talán kissé halvány, a nagyon fiatal
Tom Hardy viszont már itt is nagyon markáns.
Most is azt a fajta karaktert hozza - igaz, érezhetően még kiforratlanul -, ami aztán oly sikeressé tette: csendes, kemény, csökönyös és eltökélt. Miatta éri meg a filmbe belenézni – és azért, hogy egy kicsit megtudjunk egy évtizedeken át elhallgatott konfliktusról.
