Hát azért, mert rendes hollywoodi filmbe addig nem volt szokás édeshármast pakolni, de itt megtették, Denise Richards mindent megmutatott, és még jó színészek is voltak benne.
Az 1990-es években egy olyan, akkor rendkívül népszerű, ma már kihaltnak tekinthető műfaj aratott, amit erotikus thrillernek neveztek. Elemi ösztön (1992) vagy A tanú teste (1993), ami elhozta a mozikba a ponyvaregények esztétikáját, és díszes köntösbe öltöztette azok olcsó erotikáját, folyamatosan tágítva az éppen még elfogadhatónak tekintett határt. És mai szemmel nézve ezek a munkák aligha tekinthetők merésznek, pedig sokszor ők döntötték le a prűdség falait, és ebben elévülhetetlen szerep jutott a Vad vágyaknak (1998).
A filmet a pályáját hatalmas tehetségként kezdő, később jócskán elszürkülő John McNaughton (Henry - egy sorozatgyilkos portréja, Veszett kutya és Glória) készítette, aki nyilván maga is meglepődött a hatalmas sikeren. Hiszen alapvetően egy átlagos, kissé átlátszó csavarokkal operáló thrillerről van szó, ami annyival több, mint társai, hogy van benne két lány, a gazdag szépség és a csóró lázadó, akik mindenféle pajzán és kevésbé pajzán dolgokat művelnek. Például feljelentik az egyik tanárukat, hogy megerőszakolta őket – nem egyszerre, külön-külön -, de a történet akkor kap igazán lendületet, amikor ejtik a vádat, és a lányok már azt állítják, hamisan vádolták meg a tanár urat. Akivel később már egy medencében lubickolnak, és ez csak az első két csavar a nagy fordulatok hosszú sorában.
Bár később egyikükből sem lett igazán nagy sztár, Denise Richards és Neve Campbell körül izzott a levegő, még akkor is, ha Campbell a meztelenséget kizáró szerződést lobogtatva érkezett a forgatásra, de erre vannak a testdublőrök és az ügyes vágók. És ők ketten, hol Matt Dillon részvételével, hol nélküle, a kor leglucskosabb jeleneteit produkálták, a közönség pedig nagyon hálás volt ezért. És hálásak voltak azért is, hogy McNaughton nem olcsó ponyvát akart csinálni pár fürdőrucis csajjal, hanem olyan színészeket rakott be melléjük, mint Matt Dillon mellett Kevin Bacon vagy a most is nagyon szórakoztató Bill Murray. És a sikerre jellemző, hogy nem kevesebb, mint három további Vad vágyak film született a következő években, igaz, mind kifejezetten VHS-re szánt olcsó vacak volt, egy rakás ármánykodó bikinis csinibabával, de jó színészek és értelmes sztori nélkül.
