Ed Harris helyett Thandie Newton lett a Westworld igazi titokzatos figurája. A meztelen jelenetek nem zavarták, a kurvás ruhák annál inkább, és a valóságban sosem próbálná ki a robotokkal teli kalandparkot.
Vigyázat, spoilerveszély!!!
Hetek óta rajongók millióit tartja lázban az HBO legújabb sci-fi sorozata, a Mátrix virtuális valóságát és a Jurassic Park élményparkját a véres spagettiwesternekkel zseniálisan összemixelő Westworld. A nyomokban Michael Crichton 1973-as Feltámad a vadnyugat című kultfilmjére emlékeztető széria első néhány részét nézve még azt hihettük, hogy a legfontosabb szereplő a park atyját alakító Anthony Hopkins mellett Ed Harris, a fekete kalapos, névtelen pisztolyhős lesz.
Az eredeti történetben ugyanis ez a karakter (Yul Brynner) volt az, aki megunva a napi taposómalmot (azaz a kalandvágyó vendégekre lövöldöző, de a végén mindig pórul járó robot szerepét), önállósította magát. És nemcsak öntudatra ébredt, hanem a kulisszák mögött meglátta a műtőasztalokra kiterített robottársait, és elkezdte hajkurászni bajszos főhőst, hogy revansot vegyen a korábbi lövöldözésért.
Úgy tűnik azonban, hogy az Ed Harris-féle, fekete kalapos, névtelen pisztolyhős nem meghibásodott android, hanem egy visszajáró, régi Westworld-vendég. Aki a vezetőség, sőt, az alapító nagyfőnök tudtával és jóváhagyásával, büntetlenül gyilkolhatja a szintetikus városlakókat és skalpolhatja a banditákat, miközben egy titokzatos labirintust keres a kalandpark szívében. A fekete kalapos lázadó aspektusa, vagyis a szórakoztatóipari android mivoltára rájövő mesterséges intelligencia (és egy esetleges robotlázadás vezére) egy meglepő csavarral a park bordélyházának madámja lett.
Ezt a Maeve nevű karaktert alakítja a 42 éves, félig zimbabwei, félig brit Thandie Newton, aki korábban olyan kultsorozatokban és blockbusterekben is játszott, mint a Vészhelyzet, a Riddick, a Mission: Impossible 2 vagy az Interjú a vámpírral. Maeve egy hosszabb előkészítés után a Westworld legutóbbi, 6. epizódjában jutott el oda, hogy a cowboyvilág csereszabatos androidjaként most már tökéletesen átlátja, hogy ő és a társai nem emberek, csak drága játékszerek egy futurisztikus élménypark gazdag és perverz vendégei számára.
Az egyik alacsony beosztású robotkarbantartó (Leonardo Nam) segítségével ráadásul arra is rájön, hogy ha a westerndíszletek között meghal (mert lelövi egy bandita vagy megfojtja egy különösen perverz kuncsaft a kuplerájban), akkor kikerül a parkból egy kórházszerű javítóműhelybe - ahonnan kilógva ezután sorra végiglátogatja azokat a szinteket, ahol lemossák a vért a régi droidokról, illetve ahol újakat dizájnolnak valami frissebb történethez. A nagy dramaturgiai fordulat miatt nem csoda, hogy a 44 éves brit színésznővel azonnal interjúzni akart a Moviefone.
Newton az interjúban leginkább arról beszélt, hogy nagyon élvezte ezt a szerepet, amiben megmutathatta, hogy a bordélyház madámja sokkal több, mint egy sűrűn levetkőző, búgó hangú bombázó. Az kezdettől fogva tetszett neki a forgatáson, hogy bár a szerepe szerint ő is egy android, pont hogy nem a robotok közhelyszerű mozgását és gondolkodását kellett hoznia, hiszen a Westworld lényege az, hogy a vendégeknek ne is jusson eszébe, hogy nem emberek, hanem robotok között mászkálnak. Így ironikus módon a színésznőnek arra kellett törekednie, hogy minél emberibb legyen a játéka, sőt, az általa alakított robotnak több jelenetben is emberibbnek kellett lennie az embereknél (hasonló gondolatai voltak egyébként a replikánsoknak is Ridley Scott Szárnyas fejvadászában).
Thandie Newton szerint Maeve minimum a játékidő felében egy szál semmiben látható. És bár a hollywoodi színésznők közül sokakat zavar, ha meztelen jelenetben kell szerepelnie, neki egyáltalán nem ez volt a legszörnyűbb forgatási élménye.
Sokkal védtelenebbnek éreztem magam a korhű ruhákban, mint ruha nélkül. A fűző azzal a keskeny derékkal, a fodros szoknya, a szoknya alól kivillanó harisnyakötő mind-mind vezetik a tekinteteket, buja vágyakat keltenek a nézőben. Viszont egyáltalán nem ez a módja annak, ahogyan a civil életben felhívom magamra mások figyelmét. Ezek a ruhák lealacsonyítóak, azt sugallják, hogy a nők csak „arra” valók.
A színésznő saját bevallása annyira kényelmetlenül érezte magát ezekben a kurvás göncökben, hogy a forgatási szünetekben egy köntöst vett föléjük, és kizárólag ebben beszélgetett a többi stábtaggal. Nemcsak az zavarta, hogy sokan hiába próbáltak meg másfelé nézni, folyton a dekoltázsát bámulták, de a fűző akkor is nagyon kényelmetlen volt számára, amikor a forgatásra bevitt, újszülött kisfiát kellett felpolcolt mellekkel szoptatnia a szünetekben.
Azzal viszont végig tisztában volt, hogy a meztelenkedés mellett a ruhában leforgatott jelenetei is fontosak. Hogy minél hitelesebben alakíthassa az öntudatos, karakán vadnyugati nőt, megnézte a régi westernklasszikusokban szereplő kolléganőit. Többek között Julie Christie-t, aki szintén madámot alakított a McCabe és Mrs. Millerben, és Claudia Cardinale-t, aki Sergio Leone Volt egyszer egy vadnyugatában alakított örömlányt. Persze őket csak kiindulópontnak használta, hogy szétzúzhassa a régi, erősen hímsoviniszta, vadromantikus westernkliséket (ez egyébként nem esett nehezére, mivel mindig is a girl power szemléletet képviselte: annyira bejött neki Sigourney Weaver harcos amazonja az Alien-filmekből, hogy a 2000-ben született lányát is Ripley-nek nevezte el).
Az interjú végén természetesen adta magát a kérdés: ha valóban elérhető szórakozás lenne egy robotokkal teli, élethű Westworld, a színésznő is bemenne-e vendégként? Thandie Newton erre azt mondta: semmiképp sem.
Az ötlet, hogy egy egész napot egy virtuális világban töltsön el, egyáltalán nem hozza lázba. Sőt, már azt is gyűlöli, ha plázába kell mennie, ha teheti, inkább kimenekül az olyan helyekről, ahol mesterséges városokban, boltok és éttermek közti utcákon mászkálnak az emberek, és satnya, telepített fák alatt ücsörögnek. Neki inkább az a kikapcsolódás, ha zenét hallgat, vagy ha hullámvasutazhat a vidámparkban a gyerekeivel.
