A posztmodern és a TikTok térnyerésének köszönhetően ma már egy zárlatos mákdarálóból is lehet többmilliós követőtáborral bíró sztárt csinálni. „Ínségesebb” időkben olykor az is kevésnek bizonyult ehhez, ha a sztárjelölt – hiába rendelkezett az említett elektronikai cikk zeneiségével és tehetségével - hónapokig ostromolta a közízlést egy valóságshow szereplőjeként. Emlékezzünk meg néhány Big Brother/Való Világ-közeli zenei pályafutásról, mely még azelőtt megfeneklett, hogy beindulhatott volna!
Pongó: Pongó itt van és kész
Utólag bizony visszasírjuk a 2002-es évet, mikor az újonnan induló valóságshow-k válogatóin (talán) még nem volt kritérium,
hogy az adott játékosjelölt utolsó könyvélményeként az Ablak-Zsiráfot jelölje meg.
Mint ahogy az sem, hogy a Rorschach-tesztben egy maszturbáló bóbitás pingvint véljen felfedezni. Az első Big Brotherből ismert Pongó azonban utóbbi feltételnek jó eséllyel eleget tett, így már-már sorsszerű volt, hogy a zenei pálya felé terelgessék őt. Ugyanakkor hiába élte virágkorát a parizerszeletelő proletárhouse a 2000-es évek első felében, a Pongó által prezentált dadaista agyhalál még a Budapest Parádé-keménymag számára is befogadhatatlannak bizonyult.
Oki és az Omen: A lé a tét
A 2000-es évek eleje papíron a tradicionális heavy metal újjáéledésének időszaka volt, az Omen azonban leginkább Kedvencek temetője-jelleggel abszolválta a feltámadást. Nem tudni, ki ültetett bogarat a zenekar fülébe azzal kapcsolatban, hogy a VV1 csapzott papamacija, Oki telitalálat lenne a megüresedett énekesi posztra,
de az ominózus ízeltlábú totálisan megsüketítette a hangszeres szekciót.
Más nem indokolhatta, hogy Kalapács Józsit egy olyan frontemberrel helyettesítsék, aki egy tökgyalutól sajátította el a hangképzés művészetét. És akkor még nem beszéltünk a mainstreamre legendásan nyitott hazai heavy metal-rajongókról, akik hasonlóan lelkendezve fogadták Okit, mint ahogy a csíksomlyói búcsú résztvevői üdvözölték volna Marylin Mansont.
Béka: Villa mulatós
Békát a Való Világ második szériájának szerkesztői anno úgy próbálták meg eladni, mint a villa mókamesterét, minek kapcsán értelmet nyert a mondás:
Matuska Szilveszternek is volt humorérzéke, csak kevesen értették.
Legviccesebb megnyilvánulására, mulatóslemezének kiadására már a villán kívül került sor, ám ez – bármily unortodox reakció is volt Dáridóország polgáraitól – nem találkozott a közönség igényeivel.
Zsófi: Rágógumi
A VV3-at nem kevesebb mint hat év szünet követte – ez talán a háttérembereknek is elegendő időt biztosított az írás-olvasási készségek újbóli elsajátítására. És mintha a széria negyedik részének szereplőválogatóján kimondottan szerkesztői elv lett volna,
hogy ezúttal ne csupán tengeri moszatok alkossák a célközönséget.
(Ennek persze némileg ellentmond, hogy Alekosz az „okostojás” kategóriában került be a villába.) VV Zsófi azonban maradéktalanul kompenzálta azokat, akik az évad végeztével sem éreztek késztetést köztéri mamutvadászatra.
Fecó: Fecó vagyok
Ami azt illeti, kicsit zavarban volnánk, ha egy párhuzamos, a jelenleginél is szürreálisabb univerzumban VV Fecóra terelődne a szó, ugyanis több akciójelenetet tudnánk említeni a Sátántangóból, mint ahány emlékezetes momentumot tőle.
Becsületére váljék, hogy az ötödik széria végeztével is képernyőn tudott maradni
– igaz, jobbára olyan zenés műsorokban, ahol a fellépő művészek pecsétgyűrűje hasonló mérettel bírt, mint a Halálcsillag. Merthogy hősünk is a mulatós műfaj kozmoszának üstökösévé avanzsált, azonban miután letarolta a Muzsika TV műholdját, nyomtalanul eltűnt.
Cristofel: Kubai ritmus
A magyar poptörténet számos szereplője tett már kísérletet arra, hogy kereskedelmi embargót harcoljon ki latin-amerikai vezetők részéről, de legfeljebb csak annyit értek el, hogy a mexikói melegszendvicskrémet idővel mexikói jellegűként volt szabad forgalmazni.
Ezzel szemben hálát adhatunk a sorsnak, hogy VV Cristofel dala nem jutott el a Castro fivérekhez.
Ellenkező esetben garantáltan visszatelepítik a ’62-es ballisztikus rakétákat, csak ezúttal Közép-Kelet-Európa felé állítják be az irányzékot.
Kép forrása: YouTube
