Csak épp a karácsonyi filmek maradtak ki a gyűjtésünkből. Vegyesfelvágottat ajánlunk a hétre: egy kis vígjáték, egy kis dráma, egy kis háború, valami régi és valami új.
Hétfő: A temetésen szervezem (2009)
Hétfőre egy kissé melankolikus filmet ajánlunk, ez a nap még arról szól, hogy előttünk egy dolgos hét, épp most lett vége a hétvégének, és brit tudósok is bebizonyították, hogy a hét legrosszabb napja a kedd, amikor már elmúlik a hétvége jótékony hatása, de még előttünk áll majdnem egy teljes hét. Tehát a legdepresszívebb nap előestéjén nézzük meg a mindig zseniális Bill Murray és Robert Duvall főszereplésével készült Temetésem szervezem című filmet. A magányos Felix Bush (Robert Duvall) magányosan él a várostól távoli, erdei házában. Mindenki fél, mivel azt gondolják, hogy egy hidegvérű gyilkos és még az ördöggel is cimborál. Felix egy nap mégis lemegy a városba, hogy gondoskodjon saját temetéséről, és a városi embereknek comingoutoljon élete sötét titkáról. Senki ne számítson akció-és kalanddús sztorira, se térdcsapkodós, hahotázós vígjátékra, de Murray és Duvall játéka még akkor is szórakoztató és kellően bizarr tudna lenni, ha csak egymás mellett ülnének és kötögetnének. Na jó, azt tényleg bizarr lenne.
Kedd: Spíler (2008)
Folytassuk a hetet egy pörgős filmmel, Guy Ritchie ahhoz nagyon ért. Megint több (nagyon sok) szálon fut a történet a londoni alvilágban, közelebbről az ingatlanbizniszben. A főszereplő One two, akit Gerard Butler alakít, és mindenkit, köztük egy orosz milliárdost is át akar verni. A sok szálon futó történet végül egy nagy kusza gombolyaggá alakul, csak bírjuk követni! A Spíler akkor lenne jó, ha nem ismernénk Guy Ritchie előző filmjeit, mert akkor újszerűnek hatna a történetvezetés és a hangulatteremtés. Úgy viszont, hogy ismerjük a Ravasz, az agy… és a Blöfföt, ez már inkább csak egy szimpla iparosmunkának mondható, de a zenéért és a látványért azért megér egy kedd estét.
Szerda: A múzsa csókja (1999)
Albert Brooks volt itt a jolly joker. Írta, rendezte és a főszerepet is ő játssza, egészen hitelesen, ugyanis a filmbéli szerepe szerint is egy forgatókönyvírót alakít, akinek régen nagyon ment az írás, most azonban valahogy elhagyta az ihlet. Haverja viszont bemutatja neki a Múzsát személyesen (Sharon Stone, aki ezért a szerepért kapott egy Golden Globe-jelölést is), ő majd segít neki túljutni a nehézségeken. Közben pedig megismerhetjük Hollywood pár mocskos kis titkát is, hogyan mennek arrafelé a dolgok. Feltűnik a filmben a saját magát alakító Cybill Shepherd, Lorenzo Lamas, Jennifer Tilly, Rob Reiner, Martin Scorsese és James Cameron is. A film egyáltalán nem akarja magát komolyan venni, mi se tegyük, és akkor jól fogunk szórakozni!
Csütörtök: Kellemes húsvéti ünnepeket! (1984)
Így, karácsony felé közeledve egy kis felüdülést jelenthet egy húsvéti film! Pláne, ha Belmondo és Sophie Marceau nagyszerű kettőst alkotva bohóckodja végig. A több mint harmincéves film kellemes kikapcsolódást nyújt, nem kell túlagyalni semmit, egyszerűen élvezni kell a régivágású mozit, amit a helyzetkomikumok tesznek viccessé. Ha már ezerszer is láttuk, biztosan megnézzük ezeregyedszerre is, mert ez a könnyed bohózat úgy jó, ahogy van. Stephane Margelle (Jean-Paul Belmondo) iparmágnás a Riviérán él szép feleségével, Sophie-val, akit lépten-nyomon megcsal. Most éppen Stéphane-t (Sophie Marceau) viszi fel lakására abban a hiszemben, hogy felesége már messze jár, ám természetesen nem lenne film, ha nem toppanna be mégis a feleség, akinek törölték járatát. A férj szorult helyzetében azt hazudja a hamvas szépségről, hogy a 18 éves, eltitkolt lánya. Belmondo a nőcsábász sármőr szerepében nem tud hibázni!
Péntek: Szürke senkik (2016)
A film idén készült, Kovács István első nagyjátékfilmje, a forgatókönyvet a mostanában rendkívül sokat foglalkoztatott Köbli Norbert írta. Az első világháború idején játszódik, a történetben egy vegyes nemzetiségű katonából álló csapatnak kell az olasz fronton egy híradós állást megsemmisítenie az ellenséges vonalak mögött. Magyarország elég csehül áll első világháborús filmekből, úgyhogy több szempontból is hiánypótló az alkotás. A stábnak rendkívül nehéz körülmények között kellett helyt állniuk a forgatáson, a végeredmény pedig - a forgatókönyvíró szavaival élve - meglehetősen unortodox lett, nem egy tipikus háborús film. Mi nagyon kíváncsiak vagyunk rá!
