Véres dráma a véres drámák földjéről

Az egyébként cseppet sem ír, hanem angol Ken Loach illusztris karrierjének legsikeresebb filmjében, a Felkavar a szélben az ír függetlenség kivívásának véres harcait énekli meg.

Ken Loach Angliában, egy Warwickshire-i vásárvárosban, Nuneatonban született, így némileg vakarja az ember a fejét, hogy miért pont ő rendezte a filmtörténet legfontosabb ír filmjét, amely a leghitelesebben ábrázolja az ír történelem talán legnagyobb fordulópontját és legvéresebb drámáját – már ha nem számítjuk Oliver Cromwell brutális kegyetlenségű hódító hadjáratát -, a függetlenség kivívását. Aki azonban ismeri Loach munkásságát, ideológiai és politikai beállítottságát, az tudja, hogy a rendező  mindig az elnyomottak oldalán áll, legyen szó kizsákmányolt gyári munkásokról, hajléktalanokról, a spanyol polgárháború vesztes oldalán küzdő önkéntesekről vagy bevándorlókról. Nincs Ken Loachnál szociálisan érzékenyebb rendező szerte e világon, de nem csak lelkes megmondóemberről van szó, hanem egy rendkívül tehetséges filmesről. 

A Felkavar a szél (2006) hősei két testvér, akik az ír függetlenségi háború kellős közepén találják magukat 1920-ban. Mindennaposak a szabadcsapatok és az angol különleges egységek összecsapásai. Teddy (Padraic Delaney) a harc mellett kötelezte el magát, ám medikus testvére, Damien (az itt is fantasztikus Cillian Murphy) Londonba készül, kórházi gyakorlatra. Amikor azonban szemtanúja lesz az angolok kegyetlenségének, a maradás és a harc mellett dönt, és lassan kiderül, hogy ebben a harcban nem csak az angolokra kell lőni, adott esetben honfitársaival kell végeznie. Egy évvel később kettéosztják az ír szigetet: létrejön az Ír Szabadállam és Észak-Írország. Az előnytelen feltételekkel megkötött békeszerződés megosztja az íreket. Megalakul az IRA radikális szárnya, és kezdetét veszi a polgárháború. Az addigi harcostársak, köztük a testvérek is, szembefordulnak egymással.

Loach tökéletesen vezeti le, hogyan szül az erőszak még több erőszakot, hogyan szippant be ez az erőszakspirál olyanokat is, akik természetüknél – és választott hivatásuknál – fogva a békés együttélés hívei. A Felkavar a szél, amely címét Robert Dwyer Joyce azonos című versétől kölcsönözte, és amelyet Loach állandó forgatókönyvírójával, Paul Laverty-vel készített, ugyan fikció, de valós eseményeken és valós személyeken alapszik, és nem egy könnyű mese. Merthogy itt tényleg nincs jó választás, ha az ember kitart az elvei mellett, és ez a harc elsősorban az elvekről szól, amelyek nem csak a függetlenséget érintik, de a társadalmi igazságosságot is, másodsorban pedig a jó öreg szemet szemért elvről. A film Cannes-ban elnyerte az Arany Pálmát, és persze még egy sor más rangos díjat is begyűjtött, ráadásul a valaha készült legnagyobb bevételt produkáló ír film lett, ami szép teljesítmény egy angol rendezőtől.    

 

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu