Nem véletlenül lett hatalmas kultfilm Mike Judge, a Beavis és Butthead atyjának különben szerény körülmények között készült filmje, hiszen a világ elnyomott irodistái a mai napig nem lázadtak még fel az elnyomás ellen! Megtehetnék!
És most mindenkit meg fogok lepni, Mike Judge a modern társadalmat maró gúnnyal kritizáló kultikus filmje nem más, mint Herman Melville 1853-as keltezésű novellájának, a Bartleby, az írnoknak a feldolgozása! Vagyis 1853-ban is úgy éltek, mint mi most, de a másik oldalról azt is mondhatjuk, hogy a film alapjául Judge korábbi animációs sorozata, a Milton szolgált, és akik ismerik a Hivatali patkányokat (1999), nagyon is tudják, ki az a Milton! És bár sok minden változott az ezredforduló óta, a hivatalok népe azóta is pontosan ugyanígy végzi vagy nem végzi dolgát, mint filmünkben, pontosan ugyanazt a rendíthetetlen lelkesedést mutatja főnökük minden apró kérése iránt.
És mi az, ami változott 1999 óta? Például nem ütött be a rettegett Y2K összeomlás, amin ma már csak nevetünk, de szakértők ezrei dolgoztak a megelőzésén, köztük főszereplőink is, alulfizetett irodakukacok és programozók, köztük a minden miatt befeszülő Peter Gibbonsszal (Ron Livingston , aki azóta sajnos nem kapott hasonlóan fontos szerepet). Van is oka, hiszen a sok, de többnyire felesleges munka mellett a céges leépítésektől is tartaniuk kell, és ezért megy el barátnője tanácsára egy feszültségenyhítő terapeutához, ám a kezelésen a doki gutaütést kap – éppen azután, hogy hipnotizálta hősünket. Akit ettől kezdve nem érdekel semmi: lazán megmondja a véleményét a főnökeinek, munka helyett kedvére pecázni jár, íróasztalán pedig halat belez, sőt, az iroda életét meghatározó különböző formanyomtatványokat sem tiszteli. És a dolog működik, a srác nemtörődömsége tiszteletet parancsol – és miután ejtette hűtlen barátnőjét, végre elhívja randira a pincérlányt, aki mindig is tetszett neki (Jennifer Aniston).
És mi változott még 1999 óta? Ma már teljesen más tempóra készítenek filmet, különösen vígjátékot, és aki először nézi meg a filmet, az talán kicsit lassúnak, nehézkesnek találja majd – ez amolyan újranézős mozi inkább. Ebben persze benne van az is, hogy ez volt Judge, a Beavis és Butthead atyjának első egészestés élőszereplős munkája, és ebben nem az a fontos, hogy kezdőnek számított, hanem az, hogy így minden jelenetért, minden szereplőért és minden, a filmbe tett zenéért meg kellett küzdenie a gyártó stúdióval, a Universallal, akik valami teljesen másféle vígjátékban gondolkodtak. Judge viszont fanyar, minimalista darabban gondolkodott, és végül nyert, hősei, a már említett Peter és két haverja pedig úgy akarnak bosszút állni életük megnyomorítóján, kicsinyes főnökükön, hogy egy vírus segítéségével megcsapolják a cég számláját – ami túlságosan is jól sikerül.
A film meglepő módon elvérzett a mozipénztáraknál, igazolva a stúdió elképzeléseit, majd egy évre rá megjelent videón, és az emberek imádták – ami azt illeti, több pénz folyt be így, mint jegyeladásból. És a Hivatali patkányok hamar kultikus darabbá vált, amit még ma is rendre idéznek, egyik legjobb jelenetét, a makacskodó nyomtató lezúzását pedig a Family Guy-ban alkották újra, tökéletesen!
