Mindig annak volt a legnehezebb gyerekkora, aki már felnőttként tekint vissza rá. De hogy a nyolcvanas évek szülötteit még a gyerekdalok sem kímélték, az biztos. Összeszedtük a hét legkegyetlenebb dalt, amely ledózerolta a gyerekkorunkat.

100 Folk Celsius: Miki Manó meséi

Listánkat egy ártatlannak tűnő darabbal kezdjük: Miki Manó egész franchise-á nőtte ki magát, és a 100 Folk Celsius több lemezén is szerepel. Az egyik személyes kedvencem: a Miki Manó és az űrmanók, amelyben idegen lények jelennek meg a „mesék nagy királyánál”, mivel a távoli galaxisokba is eljutott a híre, és magukkal szeretnének vinni pár földi mesét a bolygójukra. Ez alapvetően egy vidám dal, de amivel Miki Manó debütált, abban van valami keserűség. Eleve melankolikus az előadásmód, ám ami a verzék végen és a refrén elején elhangzik, az eléggé elgondolkodtató: 

A gyerekek minden este kérlelik:
Miki Manó, mesélj nekünk,
Miki Manó, maradj velünk,

Vagyis Miki Manót, aki állítólag „gyerekek barátja” külön kérlelni kell: nem csak arra, hogy meséljen, hanem hogy ne hagyja el őket. Ez azért elég traumatikus, hiszen az alapvető biztonságtól fosztja meg a gyermeket.

Csongrádi Kata: Koala maci

A magyar poptörténelem egyik legegyszerűbb refrénjét hallhatjuk ebben dalban („Ko-ko-ko, koala maci”), de nem is ez a gond vele. A dalszerző ugyanis nem csak a refrénen, a verzéken sem sokat gondolkodott: egész konkrétan süt belőle, hogy teljesen fogalmatlan volt arról, mi fán terem az a lény, hogy koala, és a nagy Brehmet sem forgatta sűrűn. Kapásból így indít:

Kedves kis barna mackó

– na most, a koala se nem medve, se nem barna, hanem erszényes és inkább szürkés árnyalatú. De a teljes téboly a dal második felében érkezik meg, ahol a szerző sajnálja szegény állatot, „mert sosem vidám”, és arra buzdítja, hogy tornázzon minden reggel.

A refrén végén hallható erotikus nyögés meg kifejezetten bizarr.

Értem én, hogy az így elhangzó „koala” a „voilà” szóval játszik, de van benne valami hidegrázósan perverz.

Ullmann Mónika: Moncsicsi

Eleve, mi a ráró pélója az, hogy „moncsicsi”?! Mármint az a plüss, ami gyerekkorunkban mindenkinek volt, és úgy nézett ki, mint egy medve és egy majom szerelemgyereke, de akár rafinált erdei koboldra is asszociálhatunk, aki mindet megtesz azért, hogy tévútra vigyen a rengetegben.

A moncsicsi ráadásul az ujjszopást is népszerűsítette, ami a gyerek egészséges fejlődése szempontjából nem tudom, mennyire jó ötlet, ezt majd megírják a gyermekpszichológusok az épp aktuális nézetek szerint.

A játékot amúgy Kóicsi Szekigucsi tervezte, és 1974-ben mutatta be. Elmondása szerint az volt a célja, hogy a moncsicsi szeretetre és tiszteletre inspirálja a gyerekeket és a felnőtteket. Természetesen róla (mármint a moncsicsiről, nem Szekigucsiról) is készült dal, amelynek hasonlóan bonyolult a refrénje, mint a Koala macinak – ez nem véletlen, hiszen mindkettőt S. Nagy István követte le.

Moncsi… moncsi… moncsicsi,
Mindig csak a moncsicsi!

– eddig amúgy még oké is, de refrén második fele igencsak elkeserítő:

Én meg csak azt kérdezem:
Miért nincs nekem?

Még véletlenül sem arról szól a dal, hogy mennyire örülünk a moncsicsi babának, hanem azon vekengünk, hogy nekünk bezzeg nincs. És akkor csodálkozunk, hogy ilyen keserű nép vagyunk, amikor már a gyerekeink ebben a mentalitásban nőnek fel?!

Bergendy - Csukás: Süsü, a sárkány

Kissé kakukktujás, mert mesék főcímzenéjét nem válogattam be a listába, de Süsü dala szerintem már önálló életet él. A dalszövegért a mese írója, Csukás István felel, és bár bírom Csukás meséit, ez a vallomás jellegű kesergő – elég szívfacsaró lett. Bár az egyfejű sárkány, Süsü később barátokra lel, és több hőstettet is végrehajt, ez a dal örökké ott kísért minket, pláne, hogy az összes rész elején elhangzik:

Vidám lelkem senki se érti
Se gyerek, se nő, se férfi
Senki, senki itt a világon
Mi is az én titkos nagy álmom – jajj!

Azért ez a felnyögés elég kegyetlen a végén.

Halász Judit és Koncz Zsuzsa: Micimackó

Az megvan, hogy ez a dal először Koncz Zsuzsa előadásában jelent meg lemezen? Egész pontosan a Kis virág című 1971-es albumon. Két évvel később, 1973-ben jött ki a Kép a tükörben-lemez, amelyen Halász Judit énekli – és legtöbben így ismerjük a Micimackót –, a szövegét pedig Bródy János írta. Érződik is rajta a Bródy-féle melankólia, hiszen szegény „csacsi öreg medvém” elindul a hóban-fagyban, hogy meglátogassa legjobb barátját, Malackát, aki viszont nem tartózkodik otthon, ezért Mackó visszafordul, és a zimankóban hazafelé tart.

Arról viszont nincs infónk, hogy megérkezik-e, vagy halálra fagy, és a mézről szóló versszakok már a hipotermia közbeni képzelgései.

Amúgy meg mi a villanydrótra tekert megveszekedett varjúmája az, hogy „hózik”?!

Pap Rita: Csovi Csovi Jasper

Míg a Moncsicsi előadója azon kesergett, hogy nincs neki mackó-majom hibridje, Pap Rita dala már egyenesen

arra buzdít, hogy legyen kutya a gyereknek, mert „Az a jó!” sőt: „Az való!”.

A Csovi Csovi Jaspert már rengetegen szapulták, nem véletlen, hogy az Ápolók zenekar így énekli meg: „Csovi Csovi Jasper / Kérlek, ne add fel!”. A legfurább viszont az egészben a „vugyi-vugyi” rész: a „csovi-csovi” világos, a kutyus csóválja a farkát, de mi ez a magyar nyelvtől teljesen idegen kifejezés? Hiába bújjuk a nagy Értelmezőt vagy a Révai-lexikont, nem akadunk nyomára, de emlékeim szerint – és ebben a Reddit is megerősített – maga Pap Rita mondta el a megfejtést egy tévéinterjúban: amikor a spániel megrázza a fejét, és a pofája leffeg, az ad ilyen hangot. Hoppá!

100 Folk Celsius: Paff, a bűvös sárkány

Azt hiszem, ez a dal volt gyermeklelkünk Csernobilja, nem véletlen hagytam a végére. Ráadásul nem is eredeti 100 Folk Celsius-szerzemény: a Puff The Magic Dragon magyarított változata, amelyet a Peter, Paul and Mary nevű folktrió adott elő. Bár többször is vádolták az amerikai énekes-dalszerzőt, az idén januárban elhunyt Peter Yarrow-t, hogy a szöveg a kábszerekről szól, saját elmondása szerint a gyerekkori ártatlanság elvesztését énekelte meg benne. Na, ez volt, ami totálisan padlóra küldött minden gyerkőcöt, még akkor is, ha annak idején nem egészen értettük a dal mondanivalóját. Mert mi az már, hogy:

Örökké él a sárkány, de nem úgy a kisfiú.

vagy:

Hét fejét búsan rázta s tizennégy szemmel sírt,
Többé nem kelt útnak eztán, így mondták a hírt.

Valójában az egész egy klasszikus toposz, amikor felnőttként megfeledkezünk a képzeletbeli barátainkról. Erről szól a 2023-as trashhorror, a Micimackó: Vér és méz is, amelyben a Százholdas pagony lakói szörnyű bosszút állnak Róbert Gidán, aki jó ideje feléjük sem szagolt. Szép álmokat, gyerekek!