Chic: Everybody Dance (1977)

Rodgers szerint ez volt az első szerzemény, amit már kifejezetten a Chic-nek írt, és általában a koncertjeik nyitódalaként is ez a szám szolgál. A dal felvételei mindössze 10 dollárba kerültek a zenekarnak, és ezt az összeget is egy liftszerelőnek fizették ki, miután megvesztegették, hogy ne árulja el a stúdió tulajdonosának, hogy az egyik teremben épp rögzítik a számot. Később a Steps az angol slágerlista éléig jutott a dal Stomp című kvázi-feldolgozásával, de a track felcsendült A diszkó végnapjai és az Egy sorozatgyilkos nyara című filmekben is.

Chic: La Freak (1978)

A banda egyik legismertebb slágere, ami egyben a csapat első #1 kislemeze lett az Egyesült Államokban, de az egészen világon a toplisták élmezőnyében végzett. Szövegét a híres Studio 54 klub inspirálta, ami nem csak a bejárata előtt álló kilométeres sorról és elit vendégeiről volt híres, hanem udvariatlan ajtónállóiról is. Utóbbiak ihlették meg a refrén eredetileg „fuck off”-ként íródott „freak out” bemondását.

Chic: Good Times (1979)

A csapat második – egyben utolsó - listavezető slágere a tengerentúlon, amit a Rolling Stone magazin nem csupán a valaha volt egyik legjobb dance felvételnek nevezett, de gyakorlatilag ennek a szerzeménynek köszönhetjük a hip hop műfaj megszületését is. Ugyanis a szóban forgó track minden idők egyik legtöbbet hangmintázott dala lett, zenei alapját használták fel, pontosabban játszották fel újra a The Sugarhill Gang Rapper’s Delight című dalában is, amit a világ első hip hop felvételeként tart számon az utókor. Nem mellesleg pedig közvetlenül inspirálta a Queen Another One Bites the Dust című klasszikusát is.

Sister Sledge: He's the Greatest Dancer (1979)

Rodgers és a Chic basszusgitárosa, Bernard Edwards a zenekar mellett dalszerző-producerként is nyerő párost alkottak. Egyik első közös külsős munkájuk a négy testvért a soraiban tudó Sister Sledge lánykvartett We Are Family című harmadik stúdióalbuma volt. A korong első kislemezes dalát eredetileg a Chicnek szánták, de végül a Sledge nővérek rögzítették, a szám pedig az első Top 10-es sikerük lett az Egyesült Államokban. A dal alapját később Will Smith is felhasználta a Gettin’ Jiggy wit It című 1997-es #1 slágerében.

Sister Sledge: We Are Family (1979)

Ez volt a legelső dal, amit Nile és Bernard már nem a Chic számára írt, és ez lett volna az azonos című korong első kislemeze is. A nővérek kiadója azonban elsőre ragaszkodott egy diszkósabb lüktetésű számhoz, ezért Rodgers és Edwards felajánlották nekik a He's the Greatest Dancer című szerzeményüket. Másodjára azonban már semmi nem állíthatta meg az album címadó tételét, melynek énekfelvételeit csupán egyetlen próbálkozásból rögzítette az akkor mindössze 19 éves Kathy Sledge. A dal végül szintén a Top 10-be jutott a tengerentúlon, de világszerte az együttes legismertebb slágere lett.

Diana Ross: Upside Down (1980)

Az első nagy sztár, akivel Nile és Bernard együtt dolgozott, a The Supremes egykori énekesnője volt, aki megannyi R&B és soul zenét játszó kortársával együtt a ’70-es évek végén a disco műfaj felé fordult. Ehhez pedig nem is találhatott volna alkalmasabb producereket, mint a Chic két tagja. Azonban éppen akkor tört ki a disco ellenes láz az USA-ban, aminek eredményeképpen a stílus népszerűsége szinte egyik napról a másikra megcsappant. Ross így aztán attól tartva, hogy akár a karrierje is veszélybe kerülhet, Nile-ék tudta nélkül átkevertette a Diana című anyagot, hogy az kevésbé szóljon úgy, mint egy disco lemez. A korong első kislemezes dalát is rendhagyó módon csak az album megjelenése után dobták piacra, de a projekt egyszerűen sikerre volt ítélve: az Upside Down az amerikai slágerlista élére került, a Diana című album pedig a maga világszerte több mint 10 millió eladott példányával a mai napig az énekesnő legsikeresebb szólóalbumának számít.

Diana Ross: I'm Coming Out (1980)

Míg az anyag dalai – többek közt az Upside Down is - Nile elmondása szerint az énekesnő által tett kijelentések alapján születtek, a szóban forgó tétel megszületését az inspirálta, amikor egy este ő és Edwards hat vagy hét Diana Rosst megszemélyesítő nőimitátorba is belefutottak egy éjszakai klubban. Ezáltal ráébredtek, hogy Ross igazi ikonnak számít a meleg közösség tagjai között, ennek hatására pedig megírták a beszédes című dalt. Igen ám, de az énekesnő egész más jelentést tulajdonított a dalnak, hiszen épp akkor tervezte elhagyni a Motown kiadót, és csak akkor szembesült azzal, hogy valójában miről is énekel, amikor egy DJ felvilágosította a „coming out” szleng jelentéséről. Bár addig odavolt a dalért, ezután sírva rohant vissza a stúdióba és követelte Rodgerstől, hogy árulja el, miért akarja tönkretenni a karrierjét. Végül a producerek meggyőzték a dal és a szöveg potenciáljáról, a szám pedig egy újabb Top 5-ös sikert hozott Dianának. És nem utolsósorban az LMBTQ-közösség egyik legnagyobb himnusza lett.

David Bowie: Let's Dance (1983)

Amikor a ’80-as évek elején elhagyta addigi kiadóját, az RCA-t, és leszerződött az EMI istállójába, a popzene kaméleonja egy slágeresebb irányba szeretett volna elindulni, ehhez pedig ő is Nile-hoz fordult segítségért. Bár emiatt Bowie 20 évre összeveszett addigi producerével, Tony Viscontival, döntése kereskedelmi szempontból jövedelmezőnek bizonyult: a Let’s Dance című album ugyanis a karrierje legkelendőbb anyaga lett, a címadó tétel pedig az óceán mindkét oldalán a slágerlisták éléig menetelt.

David Bowie: China Girl (1983)

Az eredetileg Iggy Poppal közösen írt, és az ő 1977-es The Idiot című nagylemezén megjelent számot Nile szintén a saját képére formálta, a siker pedig ezúttal sem maradt el, hiszen a dal az amerikai Top 10-ben végzett. És akárcsak a Let’s Dance esetében, a hozzá készült videóklip ezúttal is az MTV egyik legjátszottabb kisfilmje lett, a zenecsatorna egyik első és legnagyobb sztárjává téve az énekest. A két említett dalban ráadásul nem kisebb zenészóriások játéka hallható, mint a bluesgitár legenda, Stevie Ray Vaughan vagy a session dobos ikon, Omar Hakim.

INXS: Original Sin (1983)

Az akkoriban még leginkább szülőhazájukban, Ausztráliában ismert banda a negyedik, The Swing című lemezével már szerette volna meghódítani a nemzetközi piacot is. S bár az anyag producere a korábban főleg post-punk zenekarokkal dolgozó Nick Launay volt, az első kislemezként kimásolt Original Sin című tétel felvételéhez New Yorkba utaztak, hogy Nile-lal dolgozhassanak. S habár az igazi amerikai áttörés ekkor még nem sikerült nekik, Angliában pedig egyenesen ignorálták őket, a dal a világ többi pontján sikeresnek bizonyult és igazi mérföldkőnek számít Michael Hutchence-ék történetében.

Duran Duran: The Reflex (1984)

A korszak első számú szupersztárjának számító angol banda csupán egy remix elkészítésére kérte fel Rodgerst, mégpedig a The Reflex című dalukhoz, ugyanis annak albumverziójában nem éreztek elég potenciált. A kislemez és a videóklip változat azonban már Nile mixét tartalmazta, ami - habár eleinte nem nyerte el az EMI tetszését - végül őrületes sikert aratott: Angliában és az USA-ban is a slágerlista élére repítette a csapatot.

Duran Duran: Wild Boys (1984)

A The Reflex sikerén felbuzdulva Simon LeBonék következő kislemeze, ami az Arena című koncertalbumuk egyetlen új stúdiófelvétele volt, már kifejezetten Nile irányításával készült. A több mint 1 millió fontba kerülő videóklippel megtámogatott dal az elődjéhez hasonlóan szintén hatalmas népszerűségre tett szert, és a Hall and Oates Out of Touch című kislemeze mellett csupán az a dal tartotta vissza az amerikai slágerlista első helyétől, amelynek előadója és címe…

Madonna: Like a Virgin (1984)

Bizony, a popzene királynőjének karrierjét egy új szintre, egészen pontosan addig soha nem látott magasságokba emelő dal is Nile - és persze Bernard - keze munkáját dicséri. Pedig Rodgers eleinte nem is akarta rögzíteni a dalt, ugyanis túlságosan ostobának és bugyutának gondolta. Azonban hiába nem tetszett neki, napokon át sehogy sem tudta kiverni a fejéből, ez pedig ráébresztette a dalban rejlő potenciálra. És még szerencse, hogy így alakult, ugyanis a szám végül hat héten át vezette az amerikai kislemezlistát és nem csak Madonna, de az egész ’80-as évek egyik legikonikusabb slágere lett.

Duran Duran: Notorius (1986)

Miután két daluk sikerében is hatalmas szerepet játszott, elérkezett az idő, hogy egy teljes albumon is együtt dolgozzon az addigra háromtagúvá fogyatkozott brit popcsapattal. Az eredmény a Notorius című korongon materializálódott, melyről a címadó tétel lett a legnagyobb sláger: Angliában a Top 10-be, az USA-ban pedig egészen a második helyig jutott a kislemezek mezőnyében.

Daft Punk: Get Lucky (2013)

Miután a ’80-as évek első felében a korszak legnagyobb sztárjainak legnagyobb slágerein hagyta ott a keze nyomát, Nile a ’90-es években Bernarddal újjáalakította az 1983-ban feloszlott Chicet. 1996-ban azonban tragédia történt: egy koncertet követően Edwards tüdőgyulladásban életét vesztette. A legjobb barátja, szerző-és zenésztársa nélkül maradt Rodgers ezután a 2000-es évek során filmek és videójátékok zenéjének komponálásával foglalkozott, majd 2013-ban egy kollaboráció ismét felhelyezte a mainstream könnyűzene térképére. A francia elektronikus duó, a Daft Punk felkérésére ugyanis társszerzőként és gitárosként részt vett a banda Random Access Memories című lemezének elkészítésében, a korongról kimásolt Get Lucky című dal pedig olyan mértékű, világra szóló sikert aratott, ami még a rutinos öreg rókát is meglepetésként érte.

Az együttműködésnek köszönhetően ráadásul karrierje új löketet kapott, a modern kortárs előadók pedig egymás után keresték meg azzal, hogy szeretnének vele dolgozni. Így azóta már olyan nevekkel készített közös dalokat, mint Avicii, Keith Urban, Christina Aguilera, Lady Gaga, Beyoncé, Pitbull vagy Daddy Yankee.

Reméljük, hogy a lista még számos új névvel bővül majd a következő évek során, Isten éltesse őt még nagyon sokáig!

Címlapkép: Nile Rodgers, American Express Presents BST Hyde Park: Duran Duran backstage, 2022; Fotó: Dave J Hogan/Getty Images