10: Disclosure feat. Sam Smith: Latch (2013)

A legtöbb dolog a diszkóhoz vezethető vissza. Ahogy az olyan emberek, mint Nile Rodgers és a Chic felépítették a dalaikat, az visszaköszön abban, ahogyan mi is elkészítettük a számainkat a Settle című lemezünkre.”

- mondta el 2014-ben Howard Lawrence, a londoni house duó, a Disclosure tagja.

A 2013-ban megjelent debütalbum azonnali klasszikus lett, nem kis mértékben Howard és zenésztársa, egyben testvére, Guy remek ízlésének, amellyel az énekeseket kiválasztották: Jessie Ware, AlunaGeorge, valamint a legismertebb név, Sam Smith, aki a korong Latch című első kislemezével indította el karrierjét.

Sam egy született híres énekes. Ilyen személyiséggel egyszerűen nem is lehetne más”

– tette hozzá Howard.

09: Robin S.: Show Me Love (1992)

Beyoncé ismeri, Charli XCX úgyszintén, és ha te még nem, akkor tarts egy kis szünetet és hallgasd meg ezt a dalt. A Show Me Love új korszakot nyitott a house zene történetében, amikor a ’90-es évek elején a mainstream részévé tette a műfajt. Robin Stone énekesnő ráadásul éppen influenzás volt, amikor rögzítette a dalt.

Az éneklésemben hallható érzelem a betegséggel való küszködésemnek volt köszönhető. Amit hallotok, az nem más, mint frusztráció.”

Stone hangjának nyersessége, párosulva a szám jéghideg lüktetésével az egyik legikonikusabb és legtöbbet hangmintázott house himnusszá tette a számot.

08: On the House and Marshall Jefferson: Move Your Body (The House Music Anthem) (1986)

Gotta have house! Music! All night long”

– kiáltotta Ricky Dillard énekes, amivel a feltörekvőben levő Chicago-i hangzás már korán megkapta meghatározó himnuszát. Az 1985-ben rögzített dal a Trax Records tulajdonos Larry Shermannek szánt csipkelődésként a The House Music Anthem alcímet kapta, ugyanis a kiadóvezető úgy gondolta, a house zene és a zongora nem passzol egymáshoz.

Ennek ellenére a szerző-producer Marshall Jefferson azt látta, hogy a szám letarolja a klubokat New Yorktól Ibizán át Londonig, másolt kazettákon DJ-ről DJ-re vándorolva. Így aztán az emberek már azelőtt kívülről fújták, hogy a Trax Records 1986-ban piacra dobta a 12 inches maxilemezt. Jefferson sejtette, hogy a dalnak sikere lesz, miután elvitte a demót Ron Hardy-hoz, a Chicago-i Music Box nevű klub DJ-jéhez.

Hatszor játszotta le egymás után, és azt mondta, ne vigyem el senki máshoz. Kizárólagosságot akart.”

De semmi nem marad sokáig titokban, ami ennyire fülbemászó. És soha többé senki nem kételkedett benne, hogy a house zene és a zongora összeillene.

07: Robyn: Dancing on My Own (2010)

A szívfájdalom a kezdetek óta a popzene egyik fő témája, de kevés olyan dal van, ami ennyire tökéletesen egyesítette a groove erejét és a keserédes érzelmeket, mint Robyn Dancing on My Own című slágere. Az énekesnő és szerzőtársa, Patrik Berger szorgosan dolgozott a számon, egy jegyzetfüzetet teleírva szövegekkel, míg elérték, amit akartak.

Minden egyes szónak stimmelnie kellett.”

– mondta el Berger, Robyn pedig valami olyat keresett, ami azt az érzést kelti, mint „Prince dalai, a ’80-as évek rock balladái és a meleg elektronika”.

A szám olyan tévéműsorokban csendült fel, mint a Csajok, a Narancs az új fekete vagy az Álarcos énekes, de még olyan előadók is feldolgozták, mint a Kings of Leon vagy Kelly Clarkson. Az igazi azonban Robyn eredetije maradt, amit valahol valaki épp most is a tánctéren énekel.

06: Shannon: Let the Music Play (1983)

Arról, amikor a Washington D.C.-ből származó, klasszikus képzettségű Shannon Green, aki a ’70-es évek végén egy jazz zenekar énekesnője volt, először meghallotta a Let the Music Play című dalt, a következőt mondta el:

Az első demókazetta, amit a producer, Mark Liggett lejátszott nekem, még teljesen máshogy hangzott. Az éneklés rosszabb nem is lehetett volna, szóval a stúdióban megpróbáltam kreatívan, a saját érzéseimet rögtönzésekkel fűszerezve belevinni a zenébe, ami viszont nagyon is szexi volt.”

Shannon pedig még szexibbé tette.  A klasszikus tánctéri románcot elmesélő szám áttörést jelentett a freestyle stílus, azaz a disco, az R&B és a hip hop műfajok közti, főként latinók által képviselt átmenete számára. A két producer, Liggett és Chris Barbosa a legkorszerűbb groove-ot hozták létre a Roland TR-808-as dobgépének és a TB-303-as szintetizátorbasszusának felhasználásával (az „acid” filterezés nélkül), az pedig, ahogyan a dal klubslágerből szinte azonnal rádiós kedvenccé vált és a poplistákon is a legjobb 10 közé került, azt jelezte, hogy egy új korszak vette kezdetét a dance zene történetében.

05: Indeep: Last Night a D.J. Saved My Life (1982)

A dance zene tele van egyslágeres előadókkal, akik jó időben kapnak el egy groove-ot, majd kiveszik belőle a lehető legtöbbet. A zenész-producer Michael Cleveland szerzeménye, amit a kesernyés Reggie Magloire és az édes Rose Marie Ramsey énekeltek el, és amiben Cleveland monotonul sodró ritmusgitár- és basszus párosa a finoman az ütem mögé játszott tapssal társul, az egyik legjobb példa erre. De a szöveg és az ének az, ami igazán feltette az i-re a pontot: egy DJ, aki képes egy dallal meggyógyítani a törött szíveket. Cleveland szerint:

Én írom a dalokat, de az érzékenyégem abból fakad, amit a nők mondanak el nekem.”

04: Frankie Knuckles and Jamie Principle: Your Love (1986)

Frankie Knuckles már akkor az egyik legnagyobb hatalommal bíró DJ és virágzó karrier előtt álló remixelő volt Chicagóban a ’80-as évek közepén, amikor elkezdte komolyabban venni a lemezkészítést. A fordulópontot számára a fiatal dalszerző-énekes, Jamie Principle jelentette, akit meggyőzött Knuckles DJ-zése és arra kérte, legyen a producere. Frankie így emlékezett vissza:

Jamie azt mondta: ez nekem is teljesen új, de türelmes vagyok és bízom benned. Tudom, hogy tudni fogod, mit csinálj.”

A megérzése helyesnek bizonyult: Knuckles leszűrte a lényeget Principle több oldalnyi szövegéből.

Úgy voltam vele, hadd próbáljam meg leszűkíteni és arra koncentrálni, hogy mi az, ami édes, ártatlan és természetes benne.”

Az eredmény a house zene korai, őszinte éveinek csúcspontja lett, amit nem egy stúdióban, hanem Knuckles Power Plant nevű klubjának DJ pultjában rögzítettek.

Nagyon sokan mondták nekem azt, hogy ez a szám valószínűleg a legnagyobb hatású dal a house zene történetében.

– tette hozzá büszkén Knuckles.

03: Chic: Good Times (1979)

A disco zene legnagyszerűbb party himnusza, ami a mai napig bárkit a tánctérre csábít. A Chic 1979-es klasszikusa minden szinten azonnal kapcsolatot teremt: eufórikus szövege, Raymond Jones ünnepélyes zongorajátéka, Nile Rodgers csilingelő funk gitározása és persze minden basszustémák legnagyobbika, Bernard Edwards előadásában.

Szinte a semmivé bontjuk, majd a hallgatók fülében építjük újra a számot. Tehát egyszerre egy hangszert hallasz megérkezni.”

– mondta el évekkel később Nile Rodgers.

Edwards basszusjátéka ellenállhatatlanná tette a DJ-ket (Sugarhill Gang: Rapper’s Delight), a rockereket (Queen: Another One Bites the Dust) és mindenki mást egyaránt, hiszen a téma számos egyéb dalban köszönt vissza a ’80-as évek elején. Még a legendás producer páros, Jimmy Jam és Terry Lewis életművének korai alkotásai is túlnyomórészt Chic újragondolások. Hiszen a „jó idők” sosem érnek véget.

02: Daft Punk: One More Time (2000)

A Daft Punk az 1997-ben piacra dobott Homework című debütáló lemezével megmutatta, hogy a house és a techno zene is bírhat popos vonzerővel, a korong pedig azóta is valaha készített legnagyszerűbb dance albumnak számít. Amikor Thomas Bangalter és Guy-Manuel de Homem-Christo visszatért, a 2001-es Discovery című anyagukkal és az annak előfutáraként megjelent One More Time című kislemezzel még magasabbra tették a lécet.

A legkedveltebb dalukkal, ami egy teljesen új sztratoszférába repítette és igazi popsztárrá tette a csapatot, platinastátuszig jutva az Egyesült Államokban is. A dal feléneklésére a duó a New Jersey house előadót, Romanthonyt kérte fel, szenvedélyes előadásának pedig az Auto-Tune effekt felhasználásával adtak új köntöst, ezzel a merész lépéssel pedig végül hatalmas hatást gyakoroltak a következő évtizedek popzenéjére. A szám egy furcsa új évszázad diszkóklasszikusává vált, a francia robotokat pedig a zenetörténelem legszokatlanabb sztárjaivá tette.

01: Donna Summer: I Feel Love' (1977)

Negyedik együttműködésük során Donna Summer és producerei, Giorgio Moroder és Pete Belotte elkészítették az I Remember Yesterday című albumot, ami a múlt zenei stílusainak egyvelege és utánérzése volt. Azonban ahhoz, hogy befejezzék, a hajtóerő egyszerű volt: szükségük volt egy dalra, ami a jövőt vetíti elő. Moroder elhatározta, hogy minden egyes élő hangszert egy Moog szintetizátorral helyettesít majd, amihez egy Robbie Wedel nevű hangmérnököt is segítségül hívott, akivel a basszustól a cintányérokig minden egyes hangot külön alkottak meg. Summer szintén alkalmazkodott a robotikus felfogáshoz, hosszú magánhangzóit elnyújtva a lüktető dalban. Ezzel pedig megszületett a szám, ami nélkül a dance zene jövőbeli hangzása egyszerűen elképzelhetetlen volna.

Brian Eno, miközben 1977-ben épp Berlinben dolgoztak, David Bowie kezébe nyomta a 7 inches kislemezt és így szólt:

Ez az, ne keress tovább. Ez a dal meg fogja változtatni a klubzene hangzását a következő 15 évre nézve.”

Inkább az egész popzenéét. Örökre.

Forrás: Rolling Stone magazin

Címlapkép: EyeWolf / GettyImages