Idézzünk fel néhány esetet, mikor a magyar popzene nagyágyúi egyesítették erejüket, de szemernyi köszönet sem volt benne!
Klasszikus világslágerek megbolygatása csupán két esetben nem jár gigászi kockázattal a vállalkozó szellemű előadó számára: ha kellő kreativitással nyúl a szóban forgó dalhoz, vagy ha nem ismeri a szégyenérzet fogalmát. Nos, a We Are The World esetében Hofi Géza vagy Richard Cheese verziója kiválóan demonstrálja az első példát. A napokban megjelent hazai all-star interpretációt azonban aligha lehet a kreativitás vádjával illetni - a konzekvenciát mindenki vonja le maga! Mindenesetre egy komoly tanulsággal mégis szolgált az újkeletű magyar változat: egy békedalból minden különösebb erőfeszítés nélkül lehet kvázi hadüzenetet kreálni.
Ugyanakkor nem ez volt az első kollaboráció a magyar könnyűzene történetében, mikor is a közösség erejének hatására a jóízlés a feltétlen megadás mellett döntött. Lássunk néhányat közülük!
Lemezbörze Plusz All Stars: Bakeliten nevelkedtünk
A Lemezbörze Plusz tudomásunk szerint egy 1994 óta működő zenei magazin, melytől távol állnak az alvilági módszerek. Mégis roppant gyanús a feltételezés, miszerint a pop-rockmezőny nagy öregjei anélkül vállalták el a lap himnuszának feléneklését, hogy akár tengerimalacukat túszul ejtették volna. Hogy mást ne mondjunk: a „memóóóóóriiii, az memóóóóriaaaa” refrén még azok szájából is bizarrul hangzik, akik anno egy apacs nyelvű átkozódással („iminimi szeminimi juvapcsu vaminimi”) tettek szert százezres rajongótáborra. Ha jelen szerzeménynek más érdeme nem is volt: minden Pokolgép-rajongó álma vált valóra azáltal, hogy végre láthatta Kalapács Józsit a Dupla Kávé előtt énekelni.
Speak: Stop The War
Újabb precedens a múltból, mely hűen igazolja: a háború szülte békereakció olykor traumatikusabb, mint maga a vérontás. Ugyanakkor a Stop The War jóvoltából részben megválaszolásra kerül Lemezbörze-induló kapcsán feszegetett kérdés, miszerint a klipben feltűnő énekesek anyagi, lelki krízis, netán extrém fejsérülés hatására mondtak igent a felkérésre. Bebe és Takáts Tamás a jelek szerint hivatásuknak tekintik a zenei katasztrófaturizmust, és arra is kihívásként tekintenének, ha oroszlánfókák hívnák őket kollaborálni a vesebeteg vadászgörények megsegítésére tervezett nyenyerekoncertjükre. És hogy Speak teljesítményéről is szóljunk néhány szót: hősünk egyszerre buktatta meg a Bush-kormányzatot, hajszolta öngyilkosságba Bin Ladent, és hitette el a világgal, hogy a magyarok továbbra is jurtában élnek.
E.C. Dance Stars: Boogie Woogie
A szívem lázasan dobog, ma ő lesz majd a lábdobod;
Hipp, hápp, biztos úr, ellopták a diákomat piszkosul, amíg olvastam a vonaton a Gárdonyit, megfújták Gárdonyig;
De tenni ellene nem tudtam semmit, azon kívül, hogy ültem és néztem a semmit.
Az Erica C. és tánciskolás növendékei (pontosabban a belőlük alakult muzikális Wágner-csoportok) ilyen és ehhez hasonló sorokkal döntötték romba agyközpontunk verselésért felelős egységeit, és ágyaztak meg egyben vőfélykarrierünknek. Később pedig immár egyesült erővel vetették be mentális ütvefúróikat, összeesküvésükből pedig olyan strófák születtek, mint „Ez az, ez az, pörög már a terasz, nálunk is van négy, de abból három nem az.” Megnyugtatásul közöljük, hogy még véletlenül sem kell ezen sor elhangzásáig várni ahhoz, hogy a hallgató égető késztetést érezzen egy marmonkannányi Stroh-rum azonnali benyakalására.
Demjén Ferenc és barátai: Jelszó: Love, szeretet
Mint ahogy a legvidámabb barakk nem élhetett saját Kojak, Bud Spencer és McDonalds nélkül, úgy óhatatlanul szüksége volt egy Skála- és Centrum-gazdaságos We Are The Worldre is. Így hát Demjén Rózsi fogta magát és B. Tóth László segítségével 1987-ben összehozott majd minden híresebb előadót, akit Erdős Péter a három T-ből minimum a „tűrt” skatulyába gyömöszölt be. (Pedig mennyivel egzotikusabb produkció született volna, ha a Kretens, az Elit Osztag és a Cpg punkzenekarok tagjai andalogják el a refrént csirkedarálás közepette.) A videóklip 36 év távlatából tökéletes kordokumentum, mely lerántja a leplet a 80-as évek magyar popmezőnye és a Német Sportfodrász Egyesület titkos együttműködéséről. (Ugyanakkor szemernyi kétségünk sem lehet afelől, hogy Mike Judge később Bodnár Attiláról és Fenyő Miklós mintázta Beavis és Butt-Head karakterét.)
