Püthagorasz, az ókori görög filozófus és matematikus azt állította, hogy a zene a matematika nyelve, tehát a tudomány segítségével meghatározható, miként lehet az emberi fülnek tetsző, egymásra épülő hangokat létrehozni. Gyakorlatilag ő fedezte fel, hogy a harmóniák egy fizikai jellemző, és azóta mélyednek el a tudósok a zenében. Tulajdonképpen létezik olyan elmélet, ami által egy zenei kompozíciót tökéletesnek mondhatunk.

Persze ennek vannak ismert és ismeretlen összetevői. Tudjuk, hogy mely hangok harmonikusak a zenei skálán, de van olyan összetevője is a zenének, aminek csak a hatását tudjuk tanulmányozni.

Ott van például Jeff Buckley dala, a Hallelujah, ami többeket is sírásra késztet. A dal dopamint szabadít fel, tehát ezt is tudjuk a tudomány által vizsgálni.

Szóval, mivel képesek vagyunk a zene különböző aspektusait elemezni, akár a matematikai zenetudomány, akár a kiváltott érzelmek felől, így egy csapat neurológus és zenei szakértő utánajárt, hogy vajon melyik a legnagyszerűbb dal a világon.

A győztes, tehát minden idők legjobb dala a Toto zenekar Africa című száma lett.

Ez is érdekelhet

Íme a legvidámabb és a legszomorúbb dal a tudósok szerint

Az egyik véglet Pharrell Williams, a másik a Nirvana.

Tovább

„A Toto együttes a zenészek szerint rendkívül jó és kifinomult – magyarázza Dave Poepell, a New York-i Egyetem pszichológia és idegtudomány professzora – A Toto egy keményvonalas, nagyra becsült stúdiózenészekből álló csapat volt. Gondosan megalkották a dalaikat, és albumaik hihetetlenül sikeresek voltak. A zenészek valójában nagyon szeretik a Totót.” hogy ez valóban így van, az természetes módon meghatározható:

„Egy dal tesztelésének még mindig a legjobb módja maga az ember. - magyarázza Daniel Glaser idegtudós - Egy csomó módon tudjuk mérni, hogyan reagálnak az emberek a dalokra: többek között az agy szkennelésével, az agyban lévő vegyi anyagok mérésével, beleértve a dopamint. Valójában a lábdobogás vagy a nevetőizmok tanulmányozása valószínűleg ugyanolyan jó, mint a legtöbb »tudományosabb módszer«.”

Ugyanakkor az, hogy az Africa lett győztesnek kikiáltva, egy kicsikét vicces, hiszen a zene elsősorban nem a matematikáról, hanem az érzelmei reakciókról szól. Amy Belfi, aki az agy zenére adott reakcióit tanulmányozza, a következőket mondta:

A pszichológiában, de különösen a zenével kapcsolatban az a kihívás, hogy hatalmas egyéni különbségek vannak. A zenei ízlés nagyon változatos. A zenei borzongással vagy a zenére adott pozitív reakciókkal kapcsolatos tanulmányokban a vizsgálat résztvevői saját zenéjüket hozták be, hogy meghallgassák. Tehát össze kellene hasonlítani a nagyon kellemes zenét a nem kellemes zenével. Az viszont, hogy ki, mit tart kellemes zenének, természetesen teljesen eltérő az egyes embereknél."

Mitől jó egy zene?

Annak ellenére, hogy a zeneelmélet évezredek óta változatlan, az új felfedezések folyamatosan megkérdőjelezik azt, amit egykor igaznak tartottunk. A bolíviai Tsimane törzs esete nemrég bebizonyította: az ő zenéjük szembe ment minden bevett normával. Atonális volt, a hangok mintha ellentétesek lettek volna, és így tovább. De miért más az ő zenéjük, mint amit mi zeneileg és matematikailag szabályosnak gondolunk?

Nos, a MIT és a Max Planck Institute for Empirical Aesthetics nemrégiben készült tanulmánya ezt az eltérést vizsgálta. Nem találtak biológiai különbséget, a tsimane törzs tagjainak hallása pontosan ugyanolyan volt, mint a miénk. Ennek tudatában akarták tehát kideríteni, hogy az oktávhangok az univerzális matematikában gyökereznek-e, vagy kulturálisan tanultak.

Az eredmények azt mutatták, hogy az oktávok zenei nyelve tisztán tanult nyelv. Számunkra természetesnek tűnhet, hogy egy oktávskálán ugyanazokat a hangokat illesszük egymáshoz, de a tsimane törzs számára ez egy idegen nyelv volt. Ez lényegében azt bizonyította, hogy bár a zene egyetemes kommunikációs eszköz lehet, mégis különböző nyelveken beszélünk benne. 

(via Far Out)