A legendás shock rocker február 4-én ünnepli 74. születésnapját. Pedig egy időben mindent megtett érte, hogy ez ne lehessen így.
A shock-rock műfaj keresztapjaként is aposztrofált Alice Coopert nyilván senkinek nem kell bemutatni, de azért mi most segítünk egy picit: az 1948-ban Vincent Damon Furnier néven született énekes volt az egyik
első olyan előadó, aki a ’70-es évek elején botrányos színpadi horror show-jával teátrális elemeket vitt a rockzenébe,
ezzel később olyan szupersztárokat inspirálva, mint a KISS, a Mötley Crüe, Marilyn Manson vagy Rob Zombie.
Zenekarával, az Alice Cooper Grouppal kiadott korai lemezei igazi rockklasszikusoknak számítanak, olyan alapdalokkal, mint az I'm Eighteen, az Under My Wheels, a School's Out, az Elected, a No More Mr. Nice Guy vagy az Only Women Bleed.
Karrierje másodvirágzását a '80-as évek legvégén, a Bon Jovi, az Aerosmith vagy épp a KISS legnagyobb sikerdalaiért is felelős Desmond Child dalszerző/producerrel elkészített Trash című lemeze hozta el neki, a rajta szereplő Poison, Bed of Nails és House of Fire című gigaslágereknek köszönhetően, majd az 1991-es Hey Stoopid című albumával a veterán rocker még tovább tudta erősíteni újkori hírnevét.
Na, de mi történt a két időszak között, a '80-as évek elején?
Nos, ezt biztos Alice is szeretné tudni, ugyanis állítása szerint az évtized első felében kiadott albumai elkészítésére egész egyszerűen nem emlékszik. Az emlékezetkiesést az énekes akkoriban csúcsosodó kábítószer-használata és alkoholfogyasztása okozta, melyek következtében egymás után három olyan albummal jelentkezett, amelyek mind a kritikusok, mind a közönség körében általános visszatetszést és érdektelenséget váltottak ki és amelyeket a mai napig a shock-rocker életművének sötét foltjaiként emleget a rocktörténelem.
Ezek közül az első, 1981-es Special Forces-on folytatta az igencsak megosztó, egy évvel korábban megjelent Flush The Fashion new wave-es irányvonalát, majd a lemezt népszerűsítő turné botrányba fulladt, mivel Cooper elkésett az egyik kanadai állomásról, ami miatt a koncertet le is kellett mondani. Az esemény végül zavargásba torkollott, a kezelhetetlen rocksztárral így koncertezés szintjén többé már nem is számolt kiadója, csupán a szerződésben foglalt további két lemez kiadására kötelezte az énekest.
Az ennek eredményeképp megjelent, alapvetően punkos Zipper Catches Skin felvételei közepén a producer Dick Wagner szó szerint faképnél hagyta Alice-t, a folyamatokat pedig egyszerűen egy drogos rémálomnak nevezte. A korong végül az első olyan Alice Cooper-lemez lett, amely nem ért el helyezést a Billboard 200-as albumlistáján és a korong egyetlen dalát sem játszották el élőben soha azóta sem.
Ahogy a sorozatot befejező DaDa című anyag számait sem, amely - ahogy címe is mutatja - mind közül a legszürreálisabbra sikeredett.
A kísérletező jellegű albumot Alice később a valaha volt legijesztőbb lemezének nevezte, aminek megjelenése után a shock-rocker 3 évre teljesen visszavonult a zeneiparból, hogy rendbe tegye magát, hiszen kis híján nem csak a karrierjével, de az életével is fizetett féktelen életmódja miatt.
