Korábbi gyűjtésünk után következzék öt újabb hazai dalszövegrészlet, mely az Amnesty International hatáskörébe tartozik.
Fekete csontos úr a mixer, ki soha senkivel sem viccel
És nem mér mást, csak gyomorkeserűt és roston sütött kondorkeselyűt
Komár Laci úgy élt a köztudatban, mint a magyar táncdalszíntér leglazább figurája, amivel aligha vitatkoznánk – azt mindenesetre hozzátennénk, hogy a magyar Elvis egyes dalszövegeiben előszeretettel rongylábazott a téboly táncparkettjén is. Jó példa erre a Magányos szívek klubja című szerzemény, melyben látszólag egy bohém művész tárja elénk kedvenc lélekvesztője rejtelmeit, de véleményünk szerint bárki vizionálhat hasonlókat, aki a Diósgyőri Likőrgyárral kíséri le a Rivotrilt. A szürreális képalkotás hátterében ugyanakkor valószínűleg nem holmi kemikáliák állnak, hanem egy eltökélt szövegíró, aki a „keszkenő-kecskenő” rímek közé is képes lett volna verbális hidat verni – még akkor is, ha azon irodalomkritikusok tucatjai lelik majd halálukat.
Ma éjszaka északon fogtam egy eszkimót, de szexi volt
Az UFO – ha nem is fantáziadús - bizonyos szempontból stílszerű névválasztás volt a 90-es évek Milli Vanilli-életműdíjas együttese részéről: más kérdés, hogy a trió Pataky Attila helyett egy komplett ország elméjében okozott helyrehozhatatlan károkat. Szinte nincs olyan kritikus élethelyzet, amit ne lehetne súlyosbítani egy precízen elhelyezett UFO-idézettel, ezt pedig aligha árnyalja az a tény, hogy szellemi szőnyegbombázásuknak igyekeztek szezonális jelleget biztosítani. Míg a Napolaj című örökbecsű a júliusi agyhalál himnusza volt, az Éjszaka északon egy fajta bizarr hógömbbe gyömöszölte be a hallgató tudatát. Itt pedig akarata ellenére is szembesülnie kellett az eszkimóval, akit csupán azért ítéltek kamatyolásra, hogy kijöjjön a különös kegyetlenséggel elkövetett rímpár.
Közel a nagy titok, közel a szex, megfogom a feneked és beleremegsz
A Carpe Diem elvitathatatlan érdeme(?), hogy megpróbálta elhitetni a hallgatósággal: Honolulu egy Hős utcai önkormányzati lakásból is elérhető, a Malév helyett pedig elég hozzá a fantáziát vagy egy demizsont segítségül hívni. (Más kérdés, hogy ennek a bojtosúszós halak közül is csak a retardáltabb példányok dőltek be.) És bár az Álomhajóval ellentétben a Bonyolult lányból nem lett bestiálisan túljátszott sláger, a duó egy másik mérsékelten bölcs életigazságot is elénk tár a dalban: történetesen, hogy a szex egy akkora misztérium, hogy chemtrailes ürgebőrbe varrt gyíkemberkutató Pentagon-alkalmazottak vizsgálják. Ezt már csak egy valamivel tudnánk tetézni: találjon valaki 90 év alatt egy olyan egyént, aki – tegyük fel, kölcsönös beleegyezésről van szó – beleremegett holmi seggfogdosásba! Persze érteni véljük: ha a rím megköveteli, akkor a cápatámadás sem túl nagy áldozat ahhoz, hogy lemerüljünk a dadaista óceán legmélyére.
De jó, csak hass dzsúz, jólesik mikor nem az élet nyúz, hanem egy lány nyúz
Íme, egy újabb előadóművész a 90-esekből, aki az univerzum legtitokzatosabb jelenségeként tálalta azt a műveletet, melynek köszönhetően a Föld lakossága immár 8,2 milliárdra tehető. Mellesleg kristálytisztán fel tudjuk idézni a momentumot: mikor először hallottuk az ominózus dalt, körülbelül a második perc után realizálódott bennünk, hogy Pain valójában nem kirgizül szövegel - csupán a Kodály-módszer elleni ádáz küzdelem jegyében megtanult belégzés közben rappelni. Ám a dalszöveg elemzése során döbbentünk rá csak igazán, mennyivel jobb volt a boldog tudatlanság állapota, kiváltképp a fent említett sor fényében. (A „hass dzsúz” mellesleg nem egy idegenekhez intézett fenyegetés, csupán egy füves szleng, persze ez korántsem relativizálja a szövegíró valószínűsíthető homloklebeny-sérülésének súlyosságát.)
Nem pedig az a kib*szott pozitív szar / Ez Döglégy Zolee meg a KAR – TEL
Bár a Ganxsta Zolee és a Kartel manapság is gigászi kedvencünk, a késői 90-esekben egyenesen elixírként funkcionált a popszíntéren. Miközben ugyanis a ShyGys, a TNT, a Picasso Branch és Kozso egyszerre árasztotta el bugyirózsaszín nyállal a Kárpát-medencét, ők tudatosan mutatták be középső ujjukat a konformizmusnak. Ugyanakkor – mint azt a szóban forgó szerzemény is kiválóan demonstrálja – mi sem állt távolabb tőlük, mint hogy valamiféle fennkölt misztériumként hivatkozzanak a szexre. Mindemellett a Kartel is el-elhintett olyan rímpárokat, melyek hallatán jó két hétig csak kesztyűsbábbal voltunk képesek kommunikálni. Ilyen volt a fent idézett sor is, mely bevezette a pszichológiába az enjambement-sérülés fogalmát.
