rendező: Kertész Mihály
Házigazda: Réz András

Nem sok maradt ránk a magyar némafilmekből. A Kertész Mihály rendezte A tolonc is külföldről került vissza hozzánk. És így legalább megismerhetjük Jászai Mari színművészetét, hiszen ez az egyetlen fennmaradt film, amelyben játszik. Bár ezt mai szemmel nem könnyű megítélni. Egyrészt azért, mert a némafilm annak idején más filmnyelvet beszélt, másrészt pedig azért, mert egy évszázada még a színjátszás is egészen más volt. Talán ezért is különleges élmény, amikor Jászai drámai jelenléte leugrik a vászonról.

A tolonc izgalmas, gazdag film. És tényleg film, ugyanis az alapjául szolgáló népszínművet a látványos külső felvételekkel (Kolozsvár, Torockó, Tordai-hasadék) kiemeli a díszletek világából. Valóságos tereket teremt. Ezzel együtt tagadhatatlan, hogy meghatározó forrása a színpad. A film producere, Janovics Jenő a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója volt. Fölöttébb bölcs gondolat volt részéről, hogy a színház adottságait használta fel az erdélyi némafilm megteremtéséhez. Hiszen a színházban remek színészek vannak, a díszletek, a kellékek, a kosztümök elkészítése sem okoz gondot. Ezek a lehetőségek is hozzájárultak ahhoz, hogy a Proja filmgyárából olyan rendezők induljanak útnak, mint Kertész Mihály vagy Korda Sándor. Gyakran hivatkozunk azokra a producerekre, akik magyarként Hollywood megteremtői voltak, de keveset beszélünk Janovics Jenőről, aki a magyar filmgyártás úttörője volt. Most itt a lehetőség.

Amúgy meg nem árt tudni, hogy a film nem ilyen állapotban keveredett haza. Restaurálása, digitalizálása nehéz és nagyon alapos munkát igényelt, hiszen arra törekedtek, hogy a film a lehető leghitelesebben mutassa 1914-es képét - a jelenetek színezését is beleértve. A filmzene viszont új. Pacsay Attilának a filmhez 2014-ben szerzett zenéje rendkívül érzékenyen működik együtt a filmmel.

A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.