Négy évszak
Antonio Vivaldi Négy évszak című műve az előadás alapja, melynek több értelmezése is fellelhető. A
zenemű teljes egészében és eredeti hangzásban szólal meg, de a klasszikus művet ezúttal nem a
szokásos időjárási hangulatok vagy a tájképszerű ábrázolás alapján adaptálják, hanem az élet lefolyását elevenítik meg táncmozdulatok segítségével. Jelen olvasatban az élet lefolyása évszakok
váltakozásában jelenik meg, párhuzamot vonva az évszakok változása és az emberi élet főbb szakaszai
között:a tavasz jelentette ifjúságtól jutunk el együtt a téli idős korig, mindezt többek közt a kortárs
balett, a hip-hop és a néptánc mozdulatvilágával ábrázolva. A tíz táncos koreográfiájához a hátteret négy tuja adja, melyek a túlélést szimbolizálják. A mai közegbe helyezett, némi társadalomkritikával fűszerezett előadás célja, hogy a klasszikus zene közelebb kerüljön a fiatalokhoz.
Rendező-koreográfus: Hernicz Albert
A falka
A táncjáték témájában eltér ugyan az első felvonástól, mégis együtt szerves egészet alkotnak. A kisebb, zárt csoportokban kialakuló hierarchikus rendről, annak változásairól, a csapatba tartozásról és annak következményeiről szól. A rendező Vári Bertalan megborzongatóan, felkavaróan mutatja be a falka, a falkához tartozás elszemélytelenített kegyetlenségét. Amikor a csoporttal történő eggyé válás feljogosít bennünket arra, hogy akár le is számoljunk a csoporton kívüliekkel. Ugyanakkor azt is
bebizonyítja, hogy a falka erőssé, legyőzhetetlenné tesz bennünket, de mindezért nagy árat fizetünk,
boldogtalanok leszünk. Tudatosan használva a stúdióterem intimitását, az előadók egy különleges
hangvételű kortárs táncszínházi produkciót tárnak a nézők elé, ezzel is segítve a műfaj szélesebb körű megismertetését és a fiatal közönség táncszínházra való nevelését, valamint a táncszínházi formanyelv megértését.
Rendező-koreográfus: Vári Bertalan
Közvetítés itt