HLP: Van egy nap
Egy nő filmvetítés, kiállítás, koncert és beszélgetés
16:00 Van egy villámkiállítás
16:45 Van egy villámkoncert
17:30 Van egy film
18:30 Van egy beszélgetés
16:00 Van egy villámkiállítás. Egy fiatal festőnő képeiből. Polner Eszter. Egész alakos aktokat fest. Hordja furgonnal, mert a villamosból is kilóg. A filmbe viszont belefér. Belesimul. Benne van. Most láthatod, nem csak a képkockán, hanem teljes valójában. Ezen a napon. Eszter Benkő Imola Orsolyát kérte fel, a HLP művészeti vezetőjét, hogy nyissa meg a kiállítást. Régóta ismerik egymást. Régóta figyelik a másik munkáját. Itt az idő, hogy közelebb hozzák. Hozzád.
17:00 Van egy villámkoncert. Fúziós duó. Két alkotó: Roskó Gábor Munkácsy-díjas festő és Héjja János képzőművész zenész. Együtt improvizálnak. Szaxofon és gitár összefonódása. A filmhez is rögtönöztek zenét. Rögtönöznek most is.
17:30 Van egy film: Egy nő. Montázsfilm, közösségi film. Esterházy Péter azonos című regénye alapján készült. Filmköltészet. Filmszöveg. Olvasod. Nézed. Kevés? Tekerj majd lejjebb.
18:30 Van egy beszélgetés. Az alkotókkal. A filmről, Esterházy Péterről, a karantén időszakról, a közelség iránti vágyról.
Van egy moderátor. Braun Barna, az Óvóhely vezetője. Ír, játszik, szervez. Most pedig kérdez.

Egy nő
A forgatókönyvet Esterházy Péter Egy nő című regénye 11 számozott részletének felhasználásával írta: Benkő Imola Orsolya
(18 éven felülieknek)
Van egy könyv. Szeret. Már amennyire egy könyv szeretni tud. Ez szeret. Nem olyan Müller Péteresen, kimondottan Esterházysan. Egy nő. Ez a címe. Számozott regény.
Tavaly úgy döntöttünk megcsináljuk a színház nyelvén. Majd jött a vírus szappanos maszkban és száműzött minket a négy fal közé, mint mindenki mást. Nesze neked próbafolyamat! Mivel messze áll tőlünk az eltántorodás, gondoltunk még egyet. Ha már tilos a másikat nyilvánosan arcon tüsszenteni, legyen a színház helyett karanténfilm. Felkértünk hát számunkra kedves és fontos alkotókat, hogy mondják kamerába Esterházy szövegeit. Vagy telefonba. Vagy mosógépbe. Amire futja. Küldjék el, ebből lesz a film. Nem távolba révedős pixelszavalat. Montázsfilm. A szó hallatán a csocsóasztalt támasztó bölcsészlányok a fiúik fülébe búgják, hogy képzeletbeli dokumentumfilm, ezt írta a francia Bazin. Az orosz Eizenstein meg azt, hogy maximálisan indulati, emocionális. A srácok vonogatják a vállaikat, fölösleges flancolni, az csak sima vágás. A vasember leüti a gonoszt. Össze van vágva, kész hatszáz. A csajok legyintenek, a montázs költészet barmok, majd kihal belőlük a vágy.
A mi filmünk sem mesél történetet. Egy közös élmény lenyomata. Költői képek sokasága Esterházy szövegein keresztül. A vágyról, a vágytalanságról. Hogyan élte meg az ember bezártságot a karantén alatt, hogyan vágyott a közelségre, a találkozásra? A karanténidőszak költői lenyomata. Hogyan tudunk egymáshoz közelebb jutni? Mire ébresztett rá a bezártság? Mi lett fontos, égbekiáltó? Közelebb akarunk jutni másikhoz. A következő lépés az érintés dicsérete.