ÍRÓI ELŐSZÓ A KARANTÉNDRÁMÁHOZ
(Noé a karanténban)

Önkéntes karanténom első napjaiban arra gondoltam, hogy megnézem, hogyan csinálták ezt az elődök? S ha már megnézem, és időm is van bőven, írok róla egy hosszabb poémát. Mondjuk olyat – csekélység! – mint a Jónás könyve. És mert az egyik első karanténos, akiről írott emlékünk is van, a vízözönös Noé, így rá esett a választásom. De Mózes elég szűkszavúan ír erről a hozzá képest is korai történetről, hát kiegészítem, gondoltam, a mi 20.– 21. századi tapasztalatainkkal. S ez persze okozhat majd néhány humoros fordulatot.
Éppen belekezdtem a poéma (Noéma) írásába, amikor láttam a Litera és a Karantén Színház felhívását, és azt is, hogy az én három megszólaló szereplőm éppen megfelel a pályázati kiírásnak. De akkor már a verses kihívásnak sem tudtam ellenállni. (Sumonyi Zoltán)

Szereplők:
Az Úr: Jordán Tamás
NOÉ: Hirtling István
MÓZES: Lábodi Ádám

rendező: Magács László