Ludmann Mihály művészettörténész előadása

Az elmúlt időszak művészettörténeti sorozatának címe genius loci volt, melyben egy-egy kultúrtörténeti jelentőségű város művészettörténetében az egyediségét adó hely szellemével ismerkedtünk. Ebben a világban azonban mindig voltak olyan művészek, akik valamilyen megfejthetetlen képességüknél fogva kiemelkedtek a művészek közül, akikre azt mondjuk, hogy géniuszok voltak. A mostani sorozatban az ő művészetükkel ismerkedhetnek meg.

A 17. századi flamand festészet sajátos tematikus sokszínűséget teremtett, amelyben a portré, zsánerkép, csendélet és a tájkép is jelentős szerepet játszott, miközben a szakrális témák visszaszorultak. A festők ezek közül a műfajok közül rendszerint az egyikre specializálódtak és abban jeleskedtek. A holland festészetben Vermeer volt az, aki mindegyik műfajt ismerte és felhasználta művészetében. A festő életéről keveset tudunk, ismert műveinek száma nem éri el a negyvenet, de ahogyan látni fogjuk, ezek a képek a 17. századi holland festészetnek kiemelkedő alkotásai.