A filmet egy, az alkotás rendezőjének dedikált csángó népdaltöredék, egy Kallós-ajánlás ihlette: „idegen földre ne siess, ... "
Kallós Zoltán, akár a róla évtizedek során készített dokumentumportré alkotója, Xantus Gábor is, a röghöz kötődést, a szülőföldön való megmaradást választották, így sorsközösségük innen adódik.

A filmben elkísérjük a neves néprajzkutatót Csángóföldtől az erdélyi Mezőségig, miközben a gyűjtő magnószalagjáról felcsendülnek a már soha meg nem ismételhető népdalok, a filmkamera pedig ősi táncok átörökített maradványait rögzíti celluloidszalagra.