Az ÍRMAGOKban különböző civilizációk és kultúrák ős- és eredettörténetei jelennek meg, üres istenségek és szokások, tradíciók és rituálék, de mindenek felett a természet mint örök és újrafejlődő, elpusztíthatatlan ismerős és idegen. A performansz központi témája az antropocén idő utáni ember és a természet viszonya, amikor az ember vagy a fennmaradt teremtmény újra felismerni, újra megismerni tanulja a világot, tevékenységének és rombolásának eredményét.
A természet meggyógyul és megváltozik, a még emberi életformák feltérképezik új életterüket és megpróbálnak kapcsolatot létesíteni vele. A nyelv, a régi szabályok, ahogy a törvények és szokások nem érvényesek többé, újra fogalmazni, újratanulni kell őket. Milyen nyelv fogja a természetet és az embert újra összekötni? Hogy tanulják ezek az elveszett teremtmények, hibridek a természeti és gazdasági katasztrófa után a megértést? Vajon ez egy reménytelen kísérlet, vajon belátja az ember saját haszontalanságát vagy képes lesz együttműködni a megváltozott természettel? Találkoznak-e ezek a különböző „idegenségek” egymással? Lehetséges-e ez és milyen eszközökkel?
Tóth Kinga és Silvia Rosani közös hangperformanszában ezekre a kérdésekre keresik a választ különböző anyagok, nyelvek megszólaltatásával és párbeszédbe hozásával.