Victor Vasarely a 20. századi geometrikus absztrakt művészet kiemelkedő alakja. Párizsban, kinetikus művészi irányzat egyik feltalálójaként Párizsban szerez nemzetközi hírnevet, az 1950-es és 1960-as években. (A „kinetikus” szó a 19. század közepétől használatos, amely a görög kinetikosz, azaz mozgat, mozgásba hoz szóból ered, a motorikus mozgásra utal.)

Vasarely első kinetikus művét 1955-ben mutatja be – Yaacov Agam, Pol Bury, Alexander Calder, Marcel Duchamp, Robert Jacobsen, Jean Tinguely és Jesús Rafael Soto munkáinak társaságában –, a párizsi Galerie Denise René Le Mouvement (A mozgás) című kiállításán. A kiállítótérben két óriási üvegtáblát függeszt fel egymásra illesztve, egymást kiegészítő geometrikus képi alakzatokkal úgy, hogy az átlátszó üveglapok alig érzékelhető himbálózása a nézők szemében a képek vibráló sokaságának látványát kelti. Ezzel a kinetikus „mély-művel” együtt, Vasarely itt közzéteszi kiáltványát is művészeti elképzeléseiről: a művészet demokratikus alapelvéről és a kortárs művészet léptékváltásáról – amely kilép az utcákra a múzeumok és magángyűjtemények tereiből –, egyúttal sürgeti a kortárs művészet sokszorosítását azzal a céllal, hogy mindenkinek a lakásába eljuthasson egy-egy eredeti mű. Következetes munkássága révén, már az 1960-as évek közepére a nemzetközi op art egyik meghatározó egyénisége, aki az utópisztikus színes város elméletével nagy hatással van a kortárs építészetre is.

Vasarely 1906-ban születik az Osztrák-Magyar Monarchia Magyarországán, Pécsett. Gyermekkorát Pöstyénben és Budapesten tölti. 1929–1930 között folytat tanulmányokat a Bauhaus alapokra épülő reklámgrafikai iskolában, Bortnyik Sándor Műhelyében, amit mindvégig döntő fontosságúnak tekintett pályáján. 1930 őszén rendezi első kiállítását későbbi feleségével, Spinner Klárával. 1930 őszén Párizsba költözik, 1933-ban hazalátogat és részt vesz a budapesti Ernst Múzeum csoportos kiállításán. Hírneve csúcsán, 1968-ban tér vissza szülőföldjére és 1969-ben kiállítást rendez a Műcsarnokban. (Victor Vasarely retrospektív kiállításának megnyitója a Műcsarnokban, 1969 Fotó: MTI) A következő években két Vasarely Múzeum alapításában vesz részt a szülővárosának Pécsnek és a fővárosnak, Budapestnek adományozott munkáival.

Vasarely Múzeum alapítása Budapesten
Victor Vasarely 1981. szeptember 24-én írja alá a műtárgyadományról szóló levelét Annet-sur-Marne-i otthonában Budapest főváros javára, az óbudai Zichy Kastélyban berendezésre kerülő Vasarely Múzeum létrehozásához. A francia nyelvű levelet és ennek magyar fordítását a párizsi magyar nagykövet továbbítja Budapestre:

Alulírott Victor Vasarely festőművész kijelentem, hogy egy elidegeníthetetlen (forgalom tárgyát nem képező) nagy jelentőségű adományozásra határoztam el magam, szülőhazám Magyarország fővárosa, Budapest javára.

Igazolom, hogy ezen művek egyike sem fogja soha a jövőben Franciaországba visszahonosítás tárgyát képezni.

Egy múzeum, a Zichy Kastély rendeltetésére szánt festményekről, valamint grafikai, iparművészeti, plakát, építészeti alkotásokról és a Művészet a Művészetért részt kiegészítő kiadványokról van szó.

A Zichy Kastélynak (Budapest, III. Fő tér, Óbuda) szóló adomány összessége részleteiben mellékletben lett felsorolva, 6 lapon (címek, méretek, évszámok és érték), szabályszerűen aláírva.

Magyarország Párizsi Nagykövete Bényi József úr vállalta a felelősséget a teljes szállításra és biztosításra vonatkozóan.

A műtárgy-adományt először a Szépművészeti Múzeumban mutatják be 1982 őszén , majd maga a művész is előadást tart 1983 tavaszán a jövőbeli Vasarely Múzeum kiállítási koncepciójáról.