A Bényi Galéria január 22-én, A magyar kultúra napján kirakatkiállítással emlékezik arra, akinek a magyar irodalom és művészet megannyit köszönhet: a különleges fotótárlat középpontjában Kölcsey Ferenc és a Himnusz 200. évfordulója áll.

A Himnusz nyomában - 200 év lenyomatai Kölcsey szülőföldjén című kiállítás anyaga negyven művészfotót mutat be a nagyközönségnek, melyeket Tóth István nagyváradi, AFIAP és ESFIAP nemzetközi díjakkal kitüntetett fotóművész, az Euro Foto Art Nemzetközi Egyesület elnöke készített Kölcsey Ferenc életének meghatározó magyarországi és partiumi helyszínein. Debrecen, Szatmárcseke, Álmosd, Nagykároly és Sződemeter az öt település, ahol a művészfotók készültek, felidézve a Himnusz költőjének életútját, kutatva mára megmaradt lenyomatait. Határokon átívelő összefogással, a debreceni Partium Ház és a Bényi Galéria együttműködésével valósul meg a tárlat.

Miután Kölcsey édesapja 1796 nyarán elhunyt, édesanyja a Református Kollégiumba íratta be (11 éves volt, mikor ő is meghalt). Itt végezte minden tanulmányát, vonzotta a filozófia és a klasszikus irodalom. Költészeti osztályba járt, németül, franciául, latinul és görögül olvasott, idejét legszívesebben a könyvek között töltötte, 16 évesen enciklopédiai stúdiumokat folytatott. Zsengéit megsemmisítette, de első fennmaradt verseit itt írta 1808–1809-ben (A pávatollhoz, A képzelethez, Választás, Kazinczyhoz és az „Árkádia-perre” is reflektáló Az arcas című költeményt). 18 évesen a poézisről írt esztétikai értekezést, kisebb recenziókat készített. Tanulmányai végén mégis keserű szájízzel üzente Kazinczynak, akivel 1805-ben ismerkedett meg, Csokonai temetésén: „Lett legyen Debrecen szebb érzésű emberekkel teljes, mégis szenvedéseimnek helye volt ő, melyek eltávozásommal kisebbedni látszanak.” - foglalta össze a költő debreceni időszakát Vitéz Ferenc művészeti író.