Itt volt / van / lesz a város. Vagyunk lakói.

Az urbanisztika – úgy, mint a városi épített környezettel való foglalkozás, köztérszervezés, középítészet, közpénz, közemlékezet, közízlés és közélet helye – egyértelműen közügy. Ezt nem is kell magyarázni. De azt, hogy mi a közügy pontos tárgya, az már nem ennyire egyértelmű. Kiváltképp, ha olyan folyton változó kategóriákra gondolunk, mint például a kulturális kánon alakulása: mikor mit tartunk figyelemre, archiválásra, védelemre méltónak.

Az építészeti szakemberek konzekvensen érvelnek a modernista építészet megőrzése és védelme mellet, de csak a politikai és civil laikusok süket füleire találnak. A magyarok nem kedvelik a modernista épületeket. Közepes grafikákkal pingálják ki, képekkel takarják el őket. Lebontják, helyükre egy sosem volt világ homlokzatait állítják. Revizionista és purista lázálmokat kergetve, a város egységes képével érvelve rombolják egy eszme materiális megmutatkozásait. Ezzel a tendenciával nem is lehet feltétlenül érvekkel ellenállni. Az érveket materializálni kell, élményt előállítani, amely érzékletesen tárja a közönség elé azt a kulturális logikát, amelyet nem a korízlés és a politika igényei alakítanak, hanem a más korszakok kiemelkedő teljesítményeinek felismerésére, védelmére és diszkurzívvá tételére való törekvés.

Andreas Fogarasi munkái ezen élmény megteremtésére tett kísérletek. Ezt a törekvést láthattuk már a 2007-es Velencei Biennálén bemutatott Kultur und Freizeit (Kultúra és szabadidő) című projektjében, amelyben a rendszerváltás után kiüresedett kultúrházakon keresztül a helyek szellemének, a terek kulturális jelenlétének változásával avagy megszűnésével foglalkozott. A jelen kiállításon bemutatott munkáiban ezt a programot követve, Fogarasi ismét változatosan közelíti meg a kulturális emlékezet és az kanonizáció folyamatait: a modern építészet a kurrens kulturális kánon peremére szorult emlékeit időben és nemzetközi összefüggéseiben mutatja meg. (Benedek Kata)

Andreas Fogarasi (1977) Bécsben él és dolgozik, de a hazai művészeti színtéren is folyamatosan jelen van, művészetében dokumentarista és szobrászati stratégiákat ötvöz. A bemutatás, a köztéren megjelenő hatalmi viszonyok és az identitás problematikáját, valamint a kultúra és a kollektív emlékezet viszonyát tematizáló videói, fotói, installációi és szobrai a minimalista és konceptuális művészet, valamint az építészeti gondolkodás hatását is mutatják. Fogarasi a bécsi Iparművészeti Főiskolán folytatott építészeti, majd a bécsi Képzőművészeti Akadémián művészeti tanulmányokat. Nine Buildings. Stripped című egyéni tárlatát 2019-ben a Kunsthalle Wien (Bécs) mutatta be, egyéni kiállítása Skin City – A város bőre címmel a Budapest Galériában került megrendezésre 2022-ben. További egyéni kiállításait a Georg Kargl Fine Arts (Bécs, 2017), a Proyectos Monclova (Mexico City, 2016), a MAK Center (Los Angeles, 2014, Oscar Tuazonnal), a Galeria Vermelho (São Paulo, 2014), a Galerie für Zeitgenössische Kunst (Lipcse, 2014), a Haus Konstruktiv (Zürich, 2014), a Prefix ICA (Toronto, 2012), a Museo Reina Sofía (Madrid, 2011), a Ludwig Forum (Aachen, 2010) és a Lombard-Freid Projects (New York, 2007) rendezte meg, emellett számos nemzetközi csoportos kiállítás résztvevője: MUMOK (Bécs), Museo Tamayo (Mexico City), Ludwig Múzeum (Budapest), New Museum (New York), Kunstverein für die Rheinlande und Westfalen (Düsseldorf), Muzej suvremene umjetnosti (Zágráb), CAC (Vilnius), Frankfurter Kunstverein (Frankfurt) és Palais de Tokyo (Párizs).