Az 1928-ban született művész 1950-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1956-tól Németországban, 1959 óta Párizsban él. Munkásságáról új kötet jelenik meg a Pauker kiadó gondozásában, Passuth Krisztina és Jean-Pascal Leger egy-egy tanulmányával. Ehhez kapcsolódóan a Szöllősi-Nagy András hidrológus és Nemes Judit képzőművész házaspár gyűjteményéből, illetve további privát kollekciókból válogatott kiállítás mutatja be Anna Mark műveit. A kiállításon láthatják Sarkantyu Illés Anna Mark: G209 című filmjét (2009, 6′)

Anna Mark (Márkus Anna, 1928 Budapest) olyan környezetben nevelkedett, amelyben a zene, a művészet és az irodalom szerves részét képezte a mindennapoknak. Érettségi után, 1946-ban beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolákra, ahol Berény Róbert lett a mestere. Nem tartozott az Európai Iskolához (már csak fiatal koránál fogva sem), de – Mándy Stefánia kezdeményezésére – barátaival rendszeresen látogatta a csoport festőinek műtermét. 1950 és 1955 között a Fővárosi Bábszínház műhelyében dolgozott Bródy Verával, Ország Lilivel és Jakovits Józseffel együtt. 1956-ban elhagyta Magyarországot, 1959-ig Németországban élt, majd Párizsba költözött. Rövid szürrealista korszaka után az absztrakció felé fordult. Kísérletezett az anyaghasználattal, különféle anyagokkal próbálkozva talált rá arra a márványporból, homokból és műgyantából álló keverékre, amelyekből reliefjeit készíti. Ezekből az alkotásaiból Magyarországon 1990-ben a budapesti Vasarely Múzeumban, 2004-ben a Fővárosi Képtárban rendeztek kiállítást. „Reliefjeimen az árnyékkal rajzolok” – vallja Anna Mark. E különleges technika mellett a rajz, a gouache és a sokszorosított grafikai eljárások különféle fajtái is fontos részét képezik munkásságának. (részlet Cserba Júlia: Magyar Képzőművészek Franciaországban 1903–2005 című kötetéből).

A könyv és a kiállítás remek alkalom arra, hogy minél többen megismerjék Anna Markot és művészetét.