"A Széchenyi-díjas művészettörténésszel a Budai Arborétumban sétáltunk, ahol az ott kihelyezett zománcművekről, Lantos Ferencről, a természet és az ember kapcsolatáról, valamint az ötvenéves bonyhádi zománcművészeti alkotótelepről beszélgettünk."

A rövidfilmben körbejárt, ideiglenesen a természetben kiállított művek felidézik Lantos Ferenc és a Pécsi Műhely köztérrel, az ipari gyártással, az épített környezettel és a természettel párbeszédet folytató műveinek a történetét, amelyet az acb Galéria másfél évvel ezelőtt a Vasarely Múzeummal együttműködésben egy átfogó kiállítás és egy katalógus formájában már feldolgozott. Az ötven éve megrendezett, Lantos Ferenc vezette zománcgyári rezidenciaprogramok keretében a meghívott művészek saját alkotói elképzeléseiket valósíthatták meg a vaslemezre magas hőfokon égetett ipari zománcfesték technikájának és a gyár infrastruktúrájának segítségével. Az egyéni (legfőképp absztrakt geometrikus és szeriális-jellegű) alkotások összeségükben a Lantoshoz köthető vizuális programba ágyazódtak, amely célul tűzte ki az alkotói szerepek (építészek, tudósok, munkások, művészek), valamint az alkotás típusainak (képzőművészeti, iparművészeti) egyforma jelentőségét és hibridizációját. A társadalmi léptékű, gyári kapacitásokra hangolt alkotási folyamat, a köztéri művészet, az integrált városi tervezés eszméje olyan élő hagyományok és művészettörténeti előzmények felől is olvasható, mint a pécsiek által is szervezett Bauhaus-iskola, Moholy-Nagy László zománcművei, a pécsi Victor Vasarely vagy Kepes György nézetei és praxisa. A bonyhádi zománcművészeti alkotótelep mindemellett a magyar kultúrpolitika absztrakt művészethez, a modernizmushoz és a helyi hagyományokhoz való viszonyának is pillanatfelvételét nyújtja, s egyben kódolja a Pécsi Műhely avantgárd, világszinten is egyedi land-art művészetének kibomlását is.

Lantos Ferenc és a Pécsi Műhely a zománcokat falburkolati dekorációkként beltéren, de többször is a természetben állította ki. Ez részben a lantosi, természetközpontú festői életműből, részben az igényesen alakítható közösségi terek iránti affinitásból adódott. Keserü Katalin Lantos monográfusaként és a zománcok történelmi jelentőségű felhasználásának és kihelyezésének tanújaként, nem utolsó sorban pécsiként sétálta be velünk a Budai Arborétumot, ahol az acb Galéria gyűjteményében található zománcok ideiglenes helyet találtak maguknak.

Az erről készült film, mint az acb Galéria ötödik online kiállítása, a COVID-19 világjárvány alatt a művek társadalomban betöltött szerepére és azok hozzáférhetőségére is rákérdez, miközben az épített és természeti környezethez való viszonyunk egyre sürgetőbb újragondolását is felveti.

Külön köszönet Keserü Katalinnak.