Baráth Ferenc Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja életmű-kiállítással összegzi 75, művészetben eltöltött évét. A Pesti Vigadóban megrendezett tárlata legfontosabb munkáit mutatja be a hetvenes évektől napjainkig, pályakezdésétől a legérettebb munkákig. Az összegzés azonban további inspiráció az elkövetkező évek elmélyült munkáihoz.
A mai naptól (május 14-től) újra megnyitó Pesti Vigadóban felállított tárlat két kiállítási szinten mutatja be a tervezőmunkákat, vagyis a plakátokat, valamint a térgrafikákat, legújabb munkákat, amelyeket a művész érzékeny vizuális szonetteknek, haikunak nevez korábbi erőteljes munkáihoz képest. Baráth Ferenc a közép-európai kortárs plakátművészet nemzetközi hírű mestere, felismerhető, egyedi stílussal, saját jellegzetes kifejezési formájával, akire hatott a lengyel plakátművészet éppúgy, mint Kassák Lajos személyesen bátorítása. Vallja, hogy a plakát szabad forma, rajta bármi bárhová kerülhet, hisz a célja a figyelemfelkeltés, meghökkentés, elgondolkodtatás.

„A plakát az utca művészete, formálja, műveli az utca emberét. Ahhoz, hogy érvényesülni tudjon, két ember műveltségére van szükség: a megrendelőére és az alkotóéra” – fogalmazta meg a Magyar Hírlap interjújában.

Pályája 1965-ben a Forum Kiadó szellemi környezetében indult Újvidéken, és a legprogresszívebb avantgárdnak számító Új Symposion folyóiratban kapott először meghatározó útmutatást. A művészeti műfajok között olyan formát hozott létre, olyan művészi helyet talált magának, amely megfelel az avantgárd művészet társadalmi-közösségi felelősségvállalással kapcsolatos és felhívó szándékú attitűdjének. Az ily módon etikus művészi viselkedés mintája a művésszé formálódásának kezdetét meghatározó Kassák Lajoson keresztül hathatott rá, aki a folyóirat grafikai arculatára felfigyelve fordult a fiatal tervező munkái felé.

A Vigadó Galéria-beli kiállításon bemutatja a legjelentősebb munkákat, így helyet kapnak a leegyszerűsített konstruktivista formavilágú, mértani testeket bemutató konstruktív geometrikus világú munkái éppúgy, mint a színházi plakátok, az Újvidéki Magyar Színház tervezőgrafikusaként eltöltött 19 esztendő plakátjai. A színházi plakát ugyanis azon túl, hogy dokumentál, érezhetővé teszi a mélyebb prózai gondolatokat, szellemi értéküket közelebb hozza a képzőművészethez. Baráth Ferenc számára ez autentikus kifejezési forma és az irodalom az elsődleges kiindulási pont. Színházi plakátjaival iskolát teremtett, ahogy Zalán Tibor író nevezte, a díszplakátét, amely a díszelőadás és díszbemutató analógiájára született.

Színházi plakátsorozata felkelti a svájci Graphis Verlag figyelmét és műveit európai és amerikai vándorkiállításon mutatják be (La Tour-de-Peilz – Svájc, Darmstadt – Németország, Oslo – Norvégia, Párizs – Franciaország). 1988-ban a New York-i The Museum of Modern Art építészeti és design részlege munkáját bekéri a világ egyik legjelentősebb gyűjteményébe (Graphic Design study collection of the Museum of Modern Art). Az a lényegre törő, redukáló képesség, ami Baráth plakátjain látható, kivételes szellemi és vizuális teljesítményre utal.

A Thealter (Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója, 1990–), a Szabad Színházak Fesztiválja számára több mint harminc éve minden évben készít beharangozó plakátot. Itt a fesztivál szellemiségét közvetítheti, a maga eszközeivel. Szabad asszociációs játékok eredményei ezek a plakátok, az alkotó számára a tervezés legfelszabadultabb terepét biztosítják minden alkalommal.