Vizuális emlékeink személyes élettörténetünk fontos aspektusát jelentik, ebben a minőségükben pedig kulcsszerepet játszanak személyünk megalkotásában és folyamatos újraalkotásában. A legmélyebben, legbensőségesebben őrzött emlékeinket egyszerre jellemzi a feledhetetlenség, a kitörölhetetlenség, valamint a távolodó, szinte filmszerű eltűnés, melyben a részletek már elnagyolttá és lényegtelenné válnak. A kiállítás képein valódi és képzelt emlékek jelennek meg keveredve, egy megélt élet valós lenyomataiból és elképzelt életek lehetséges emlékeiből konstruálva egy új én-megélést. A helyszínek és a képek egy része a saját éltemhez, annak történéseihez kötődik, míg mások olyan elképzelt, lehetséges életutak vizuális lenyomatai, amelyeket nem éltem át. Az elképzelt élettörténeteim emlékképeit olyan helyszíneken, olyan tárgyak közt hoztam léte, amelyekkel csak rövid ideig voltam kapcsolatban. A valóság és a képzelet ezekben a képekben egymásra talált, mintegy megsokszorozva, vizuális tartalommal töltve meg a lehetséges életeimet is.
Bátori Zsolt
A projektet az APRA Foundation Berlin támogatta.