Kiállító művészek: Bredár Bora, Csapó Dóra Gabriella, Kautzky Sára, Szalka Sára Villő

A képzőművész nem a magány csendjében maradt, nem is a pihenője volt csendes, hanem a folyamat, amely során új utak nyíltak meg előtte. A múlt fonalán elindulva belső vidékekre talál, önmagára, befelé figyelve. Nem a nosztalgia foglalkoztatja, hanem a belső megélés, az individuum és a környezet viszonya. Az utazó az álmodóhoz hasonlóan sűrít, összevon különböző időkben megtörtént eseményeket, képzeteket. Az álom szerkezetéhez hasonlóan visszanyúl az emlékekhez, egymásra vetít képeket az áttetszőség illúziójával, hogy ebből hozzon létre egy új valóságot, amelynek színe a vásznon az idő elteltével sem halványul el.

A pihenő állapot nem csak a karantén miatt fennálló helyzetre, de a múlttal való viszonyra is utal, amely mindig ott nyugszik a jelen pillanatban. A kényszerű bezártságra és a jelen állandó bizonytalanságára a választ a jövőbe való elvágyódás, vagy a múlthoz való visszatérés jelentette.
A kiállító művészek számára tér és az idő nem más, mint konstrukció, amelyet szabadon alakíthat az intuíció.