100 évvel ezelőtt született Detzky Júlia festőművész, akvarell- és batikfestő, belsőépítész, iparművész, a gyömrői művészeti élet egyik meghatározó személyisége, a híres Nagy István Csoport gyömrői régiójának oszlopos tagja, aki magát egyszerűen inkább csak dokumentátornak tartotta.

Ez alkalomból 2021. augusztus 15-én 17 órai kezdettel nyílik In Situ címmel életmű-kiállítás alkotásaiból a Hankó István Művészeti Központban (Gyömrő, 2230, Fő u. 1/b)

Az In situ [ejtsd: in szitu] latin kifejezés, melynek jelentése: eredeti, természetes helyén vagy helyzetében. Ezt saját alkotásairól mesélve sokszor hallhattuk tőle. Művei leggyakrabban egy adott pillanatot örökítettek meg, ahogy az éppen akkor és ott volt. Ezeket mutatja be az életmű-kiállítás.

Amíg mi telefonunk képernyőjén keresztül látjuk és láttatjuk a világot, közösségi média profilunk a kiállítótér, ő leginkább akvarellt használt, hogy a látványt és a hangulatot vízzel és festékkel tegye emlékké. (#nofilter)

Detzky Júlia rendkívül sokoldalú alkotó. Várak, templomok, erdők, tájak, melyek az időtlen biztonság és a nyugalom helyszínei; az ember kezének több évszázados nyoma a környezetünkben; portrék és életképek; kísérletezőkedv, a színekkel és a formákkal való kreatív játékosság, kíváncsiság és egy olyan alkotófolyamat, amiben mindig jól tudta érezni magát a jelen pillanatában. Ezek jellemzik életét és munkásságát.

A másfél hónapon keresztül látogatható tárlatot gyermekei és unokái állították össze, az ő szemszögükből ismerhetjük meg életét, kaphatunk egy átfogó ízelítőt művészetéből. A kiállításon ezért olyan alkotások is láthatók, amelyek még egyáltalán nem voltak korábban a nagyközönség számára elérhetők.

Detzky Júlia életének legnagyobb részében Gyömrőn élt és alkotott, de Budapest is az otthona volt. Az Iparművészeti Főiskolán kerámia-kisplasztika szakon végzett 1942-ben, mesterei voltak többek között: Diósy Antal, Domanovszky Endre, Orbán Antal és Kaesz Gyula. Később esztétikát, valamint belsőépítészetet tanult, és ebben a szakmában dolgozott több mint 30 évig különböző tervező intézményeknél, és a műemlékvédelemben.

Állása volt a budai vár és számos várrom régészeti feltárásán országszerte, ahol sok olyan pillanatot örökített meg rajzaival, festményeivel, amelyek ma már egyáltalán nem, vagy nem úgy láthatók a rekonstrukciók, átépítések miatt, ahogy annak idején.

Nyugdíjazása után a még édesanyjától örökölt textilfestés művészetének szeretetét és tudását adta tovább tanárként. Batiktechnikát oktatott 10 éven keresztül iskolákban, szakkörökön és alkotótáborokban, valamint sok kezdő festőművészt segített és támogatott.

Évtizedeken keresztül túrázott, járta az erdőket, hegyeket, szerette a nyugalmat és a meditatív szemlélődést. Rengeteget olvasott, kedvenc témái között voltak a magyar őstörténet és a különböző vallásfilozófiák, melyek szimbólumai elsősorban a batikjain köszönnek vissza.

Munkája során és szabadidejében is bármerre járt, folyamatosan rögzítette a látottakat, hogy megőrizze számunkra a világ egy-egy általa szépnek és érdekesnek tartott részletét. Figyelmét mindig lekötötte a természet, az épített környezet és az ember szellemi kapcsolata. Jó kedve, nagy munkabírása, és sok energiája egész élete során végigkísérte.

Gyömrői családi házuk még ma is áll az Attila utcában, a kiállított alkotások egy része a falakat díszíti.