Ritka leletek: húszezer éves gyapjas orrszarvú-maradványok és a sörfogyasztás egyik első bizonyítéka is látható a szentendrei régészeti kiállításon

Izgalmas régészeti leleteket láthat a közönség a szentendrei MűvészetMalomban megrendezett Folyó szeli ketté című kiállításon, ahol az elmúlt tíz évben Pest vármegyében végzett kutatásokon találtakat mutatja be a Ferenczy Múzeumi Centrum március 7. és május 18. között. A kiállított leletanyagok széles spektrumon mozognak: a paleolitikumtól kezdve, a római- és avarkori időszakon át a középkori kovácsmesterek kalapácsa alól kikerült tárgyak együttesen segítenek, hogy betekintést nyerjünk a korabeli emberek életébe.

„A Kárpát-medence legnagyobb folyója, a Duna a történelem évezredein keresztül éles határvonalat jelentett, gondolhatunk itt az őskor idején,a két partján élő, eltérő kulturális identitású csoportokra, vagy a római korban a birodalom határvonalára, a limesre” – mondta el Dr. Rajna András régész, a kiállítást rendező Ferenczy Múzeumi Centrum régészeti osztályának vezetője. Mint hozzátette, a tárlaton jól elkülönül a Duna egyik és a másik oldalán talált leletanyag, sőt, a Dunában, a víz mélyén fellelt tárgyakat is megtekinthetünk.

A kiállítás bővelkedik az elmúlt tíz évben feltárt kuriózumokban. A Pécel mellett talált, nagytermetű gyapjas orrszarvú, melyet megkövült állapotban őrzött meg a föld, több mint húszezer éves, de nem is ez a ritkaság, hanem hogy az állat feldolgozását is nyomon követhetjük a segítségével: a csontváz harmada mellett hét pattintott kőeszközt, köztük a vadászat során használt hegyeket és a tetem feldarabolására alkalmas, éles, obszidiánból készült pengéket találtak. Igazi különlegességét pedig az adja, hogy ez a kevés jól dokumentált hiteles feltárásból származó gyapjas orrszarvú leletek egyike.

Felfedeztek olyan edényt egy Kr. e. 3. évezredből származó sírból, amelyben italáldozatot tettek a halott mellé, ez pedig az elemzések alapján az egyik első európai sörfogyasztást bizonyítja. Ez a harang alakú edénytípus az ezeket használó kultúra nevét is adja: a Harangedény-kultúra egy egész Európában megjelenő csoport, a kora bronzkor elején harcos-hajós nép volt, akár a későbbi vikingek. A kiállításban megtekinthető a Turán előkerült, római korban eltemetett szarmata „hercegnő,” akinek sírjából előkerült ékszerek, edények és használati tárgyak vetekednek a korszak római előkelőinek kincseivel.

Látványos leletegyüttes a több mint hétezer darab éremből álló kincs, melyet a középkori Vatya településen egy perselynek átalakított, festett cserépkorsóban fedeztek fel a kutatók, ahova az 1526. évi török hódítások idején rejtették el azokat.

A kiállításban jelentős szerephez jut Szentendre és térsége, mely a terem közepén, a szimbolikusan ábrázolt Duna folyó mentén jelenik meg. Kiemelt helyet kap a város egyik legizgalmasabb lelőhelye, ahonnan Ulcisia Castra római katonai táborának leletei kerültek elő. Ez utóbbiak által a katonák mindennapi tábori életébe pillanthat be a látogató. A nemrégen felárt, korábban ismeretlen, nagy kiterjedésű avar temető anyaga is szerepel a tárlaton, gazdagon felékszerezett ló sírjának anyaga és rekonstrukciója segít bepillantást nyerni a kor túlvilágról alkotott képébe.

Külön öröm és büszkeség a múzeumnak, hogy a kiállításokat és a mindennapi munkát is valódi társadalmi összefogás keretében szervezhetik és láthatják el. A Közösségi Régészeti Egyesület tagjai között rendőr, könyvelő, taxis, szobafestő, ingatlanos, építési vállalkozó vagy éppen informatikus is felbukkan – különböző hivatások mellett egyre többen választják az önkéntes régészetet szabadidejük eltöltésére. A múzeum ásatásain találkozhatunk hároméves történelemrajongóval és 70 éves aktív tagokkal is.

A kiállítás a Dunakanyar napjainkban lakott nagyvárosainak térségeiben, a Budai- és Visegrádi-hegységben, a Pilis és a Börzsöny magaslati vidékein, a Zsámbéki-medencében vagy a Pesti-síkság alföldi régióiban talált számos különböző régészeti korszak emlékét mutatja be.