Gábor Áron a Szín-Tézis című sorozatában kísérletet tesz arra, hogy a két nagy ellentétet, a geometrikus és az organikus festészeti megközelítést összehangolja és ez által fejezze ki szellemi üzenetét és saját művészeti megközelítését a problematikához kapcsolódva. A képek vízszintes, organikus játéka, a természet sokszínűségét, míg a függőleges, geometrikus ritmus az ember által épített teret szimbolizálja. Ezzel párhuzamosan a kraplak vörös színmezők a vért és az életet jelenítik meg, amikkel a szinte szemben álló puha fekete geometrikus sávok az elmúlást és a halált demonstrálják. A képeken az ellentétpárok összekapcsolódnak az idő szimbólumával és felszínre hozzák annak kontinuitását. A kiállításon nagyméretű triptichon olajfestmények és személyes narratívával bíró finom rajzok, papírmunkák lépnek egymással párbeszédbe és beszélik el saját történetüket.