Gallai Judit Ágnes kiállításának címe egy latin mondást idéz meg: „Tűz, tenger, asszony: három veszedelem.” A női sztereotípíákhoz ókor óta tartozó démonikus és állatias szerepkörre utal ezzel, amelyeknek finom árnyaltsága és sokoldalúsága kikopott a köztudatból. Gallai művein a hindu, a görög és a keresztény mondakörökben megjelenő női archetípusokat gondolja újra, és mutatja meg, hogy a kortárs világban ezek tükrében vizsgálhassuk személyiségünket. Sokoldalú alkotói praxisából most festmények, cukorszobrok, installációk, videók és cianotípiák nyújtják a magával ragadó, erőteljes művészi élményt, amelyet az intim személyesség és a bizarr szürrealitás kettőse jellemez.

Ahogy a modernitás eszméjének bűvköre elvesztette erejét, az emberek újra szomjazni kezdték az autentikus lét biztonságát. Helyzetük a világban széttöredezett, mégis gyakran a belső elmélyülés helyett a megszámlálhatatlan tudományos szakember és a kéretlen okoskodók széttartó tapogatózására hagyatkoznak. Gallai Judit Ágnes művészete ezzel szemben intuitív módon nyúl vissza az ókori mitológiák világához és az ember ösztönszintű létezéséhez. Művein az istenségképek természetfeletti fenségessége az emberi test meztelenségével, valamint az istenségeket szimbolizáló állatok ötvözésével szerepel, ezzel mutatva be, hogy az, ami ma két végletnek tűnik, igenis alkothat szerves egészt.

Gallai Judit Ágnes műalkotásain a természet összeolvad a természetfelettivel, miközben a női istenségek által képviselt személyiség-archetípusokban a saját identitásunkat is felkutathatjuk. A kiállítás címében egy latin mondást idéz: Tűz, tenger, asszony: három veszedelem. Ezzel a történelem folyamán megkerülhetetlenül létrejött, számos démonikus női szereplőre és sztereotípiákra utal, amelyeknek pozitív módon árnyalt oldala és összetett üzenete sokszor feledésbe merült.

Minden műalkotáson maga a művész jelenik meg, saját arcát ábrázolva, vagy testét felhasználva, amelyből visszakutatható az a személyes önvizsgálattal és állandó önreflexióval kiegészülő alkotói metódus, amelyet Gallai következetesen képvisel művészi praxisában.

Képeinek, videóinak, valamint installációinak szürreális tartalmát és szinte mágikus atmoszféráját realisztikus ábrázolásmóddal oldja, ezáltal különös kettőséget teremtve forma és tartalom között. A témák és a mitológiai személyek ókorig visszatekintő művészettörténeti hagyományát merészen felülírva, Gallai Judit Ágnes archaizálás nélkül illeszti szereplőit a kortárs képzőművészet világába, bizarr és groteszk hibrid lényeket hozva létre festményein. Ezt fokozzák tovább a mitológiai vonatkozástól mentes, tartósított cukorszobrai, amelyek Gallai szétdarabolt testrészeinek lenyomatait őrzik, kifejezve ezzel a széttagolt ént, valamint a saját testünkhöz fűződő személyes emlékezetet. (Cserhalmi Luca)