Veszprémi fotóriporter, fotográfus. A kezdetektől, 1998-tól fotózza A Tánc Fesztiválja előadásait. Minden előadáson jelen volt, és nem csak ott, de a próbákon, a kezdeti években még megrendezett szakmai beszélgetéseken, az előadások utáni baráti összejöveteleken, éjszakába nyúló eszmecseréken is. A kiállítás címe is így született, mert a tánc az előadásokkal nem ért véget, folytatódott tovább utcán, kocsmákban, hajnalig. Gondolatok, mozdulatok, diskurzusok, egy korszak lenyomatai, melyek a képeken is rögzültek és szellemiségükben ma is oly meghatározóak. A fekete-fehér és színes fotográfiákon egyaránt megjelenik a nyugalom és mozgás, az élet és a halál, erotika és erőszak, fény és sötétség, valóság és nem a valóság.

Az 1990-es években induló kortárs összművészeti fesztivál igazi kuriózum volt (és az ma is) a városban, aminek meghatározó jelentőségét Gáspár Gábor az első pillanattól megérezte. A Tánc Fesztiválja fotográfusi díját is elnyerte 2005-ben, 2008-ban és 2016-ban. A kiállításon látható anyag egy válogatás a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményét képező közel 100 darabos sorozatból.

Gáspár Gábor napilapos fotóriporterként kezdte, és számos díjat elnyert ebben a minőségében is: 2000-ben az Év újságírója lett, 2005-ben Nyilvánosságért díjat, 2010-ben Szabad Sajtó díjat, 2011-ben Kovácsi - Objektív alapítványi díjat kapott. 2019-ben megkapta az Arany Elefántyuk-díjat, melyet az alapítók annak ítélik oda, aki sokat tett a város kultúrájáért. (Dohnál Szonja művészettörténész muzeológus)