A Fölfelé című egyéni kiállítás Gáti György az elmúlt két évtizedben, utazásai során készített fényképeiből válogat, az indusztriális táj
vizuális motívumain keresztül vizsgálva a mindennapi transzcendencia lehetőségeit. Ugyan az ismétlődő villanypóznák sziluettjéből és a lírai hangvételből adódóan a kiállítás anyaga lehengerlő koherenciával bír, a bemutatott képek nem egy sorozat részei, előre meghatározott koncepció nélkül készültek. Hasonlóságuk oka inkább a Gáti-féle művészi és emberi magatartás, a nyitott szemmel járás, mind a szó szoros és metaforikus értelmében. A nézők elé tárt filozófiai mélységű képi beszámoló tehát az antropocén világ rendjéről szól, földrajzilag változatos, de kulturális jelölőktől megfosztott, összegző stílusban.

A kiállítás szakrális atmoszférájához nagyban hozzájárul Gáti György vegyes, sajátos képfelfogása, amely az új tárgyilagosság, lírai dokumentarizmus és a konstruktivizmus jellemzőit vegyíti. Türelmes, precíz munkafolyamatának eredményei tűéles részletekkel rendelkező, kalkulált kompozíciók, amelyek kiemelik az ipari környezet triviális alkotóelemeit és új megvilágításba helyezik őket. Ennek eléréséhez a fotóművész szokatlan mélységélességeket és képkivágásokat alkalmaz, amitől a megjelenő tárgyak sokszor tiszta geometriai formákká alakulnak a néző szemében. Ráadásul az ilyen módon létrejött
alakzatok térbeli, színbeli és asszociatív viszonya költőiséggel
gazdagítja a képeket, illetve hozzáad a köztük létrejött párbeszédhez.

A kiállítás tárgyát képező telefonoszlopok, kémények és póznák Gáti értő lencséjén keresztül önmagukon túlmutatnak. A művész a hétköznapi épített tájat arra használja, hogy reflektáljon a környezetére, mint rendszerre, és a mögötte megbújó univerzális hierarchiára. Voltaképpen a megörökített póznák irányjelzők csupán, amelyek segítik a navigációt a horizontális és vertikális expedíción, amelyen a művész az elmúlt időszakban részt vett és amire most a nézőit is magával invitálja. (Szurop Szonja művészettörténész)