Csaknem ötven évet felölelő pályafutása során kiemelkedő fotográfiai, kurátori, lemezborító-készítési és zenei teljesítményeket ért el, így nem túlzás Gáti Györgyöt összművészként emlegetni. Legújabb önálló kiállítása kapcsán azonban a filozófus és krónikás szavak is joggal ötlenek észbe a budapesti és szentendrei művész jellemzésére. A Faur Zsófi Galériában bemutatott, két évtized fotóiból merítő válogatás a kiállítótér több szintjét tölti meg 23 képpel és 4 videó-munkával. Fő motívuma az alkotó lencséjén át megelevenedő, szürke hétköznapokban talált valóság komplex narratívája, amely elbizonytalanítja a befogadót az ismerős és ismeretlen, reális és irreális különbségeit illetően. A tárlat címadása is ezért lényeges, hisz a pozitív művészi látásmód fontosságára utal, olyan időszakokban amikor a mikró- és makrókörnyezet negatív irányba mozdul el. Ezentúl Gátit a pozitív és negatív behatások összetartozása és taszító ereje foglalkoztatja, amelyek kölcsönösségben, elválaszthatatlanul léteznek mindennapjainkban. Az, aki várta már az orvosi leletét aggódva, érteni fogja, milyen lehet az a bizonyos pozitív, ami valójában nagyon is negatív.” – mondja az alkotó.

Gáti munkametódusának mindig ismérve volt az intuitivitás és türelem, amely az ember és az őt körülvevő világ kapcsolatrendszerének feltárásához szükséges. A kiállításon szereplő, első látásra spontánnak tűnő képei tanúsítják hogyan kutatta és vizsgálta a várost, pontosabban városokat – Jyväskylä-től kezdve Párizson át Montego Bay-ig, – hogy tudatosan örökítsen meg emblematikus mindennapi történéseket és atmoszférákat. A képein megbúvó emberi figurák, az izgalmas formák és különös textúrák mélyebb filozófiai-szociológiai értelmű asszociációkat generálnak. Bár különböző helyeken és időkben készültek a képek, a kiállításrendezés szempontjainak köszönhetően kapcsolatba kerülnek egymással, és merőben új jelentésekkel ruházódnak föl. Így a mai világ abszurditásai és problematikái is elénk tárulnak az egyszerűnek látszó témaválasztás és a minimalista vizuális eszköztár színfalai mögött.

A tárlat meghatározó, antropomorf figurákat hanyagoló ciklusában az ember az általa módosított környezet jelölőin keresztül elevenedik meg. Ugyanakkor az építészeti és tájképi panorámák és csendéletek lehetőséget biztosítanak a művész absztrakcióba hajló technikai kísérletezésének, szemünknek szokatlan kivágások, mélységélesség és perspektíva formájában. Gáti egy dichotómiáktól hemzsegő világot tár elénk - ember és nyoma, akart és akaratlan, tudatos és ösztönös – melyet maga körül talál, de egyszerre teremt is. Vizuális látleletének összetartó ereje pont ez a teremtői-alkotói attitűd, amely témákat és hangulatokat áthidalva egy bizakodó szemléletet sugároz. Bár amíg Gáti átható pozitivitása a művészi folyamatra és annak produktumaira kihat, a befogadón áll, hogy ő mit reagál rá és visz haza belőle. (Szurop Szonja Hanna)